Condominium [L.S]

41.

Késő éjjel lehetett, mikor haza állított Harry. Megkönnyebbülve vetette le a cipőjét és a kabátját. Nem jelentette be, hogy haza ért, hisz hajnali 1 lehetett, ilyenkor általában alszom, most viszont egy kis fény társaságában ültem a nappaliban.
-Hát te miért nem alszol? - Jött be a nappaliba.
-Téged vártalak.. - Léptem oda hozzá. Magához húzott, majd rám nézett. Fáradt volt, láttam rajta.
-Most egy kicsit csúsztam, mert beszélgettem, leginkább kellett.. - Forgatta meg a szemét. -De már rég aludhatnál, szívem.. - Simította kezét az arcomra. -Gyere, menjünk lefeküdni! - Fogta meg a kezem és vitt a szoba felé. Díjaztam, hogy rám is odafigyel, pedig alig állt a lábán. Ahogy felértünk a szobába, boxerre vetkőzött, le ült az ágy szélére, majd nyújtotta felém a kezét, ezért oda mentem hozzá. A lába közé álltam, ő felnézett rám. - Szeretlek! - Nézett a szemembe.
-Én is szeretlek! - Simítottam hátra a haját. A derekamnál fogva magához húzott és felnézett rám.
-Fáradt vagyok.. De nem akarok aludni.. - Kuncogott.
-Pedig hidd el, ha lefekszünk, el is alszol!
-És le fekszünk? - Vigyorgott.
-Légyszi.. Én is álmos vagyok.. - Néztem le rá.
-Akkor alszunk! - Húzott magára. Eldőlt velem, így rajta feküdtem. -Na, így jó! - Ölelt át.
-Elhiszem szívem, de nekem nem épp kellemes! - Nevettem fel.
-Ahj! - Legördültem róla, majd felé fordultam. -Most úgy elfáradtam.. - Panaszkodik. -El énekeltem mittudomén hány dalt, aztán oda jöttek hozzám néhányan, új arcok is.. Ittam egy kicsit, mert rám erőltették, de szerencsére haza értem, még ha most is..
-Hiányoztál és veled akartam lenni elaludni.. - Mondtam nyűgösen.
-Mostmár itt vagyok kicsim.. - Mászott fel rendesen az ágyra. Én is fel másztam, majd hozzá bújtam.
-Szeretlek! - Pusziltam meg az arcát, mire elvigyorodott.
-Szeretlek! - Ölelt magához, erre nem sokkal elaludtam.
Reggel Harry nem volt mellettem. Lehetett 10 óra, körül néztem a szobában, de nyoma sem volt. Megnéztem a telefonomat, volt tőle egy üzenetem:

Harry: Szia bébi! Ne haragudj, Gemma elhívott kávézni, délre otthon leszek! Szeretlek! ❤️ - Írta.

Délre elvileg haza ér, vagyis ideje ki kelnem az ágyból, és boltba menni, ha ebédet akarok csinálni. Egy hatalmas sóhajjal felkeltem, felöltöztem, rendbe tettem magam, majd egy jó nagy bögre kávéval indítottam a napot.
Miután sikerült felébrednem, elindultam a boltba. Persze ma sem ment nyugodtan a reggelem, valaki eszeveszettül hívogatott. Hát persze, hogy a húgom volt! Ki más..

Halihó,
Sajnálom hogy ritkán teszek ki részt, de próbálom minden erőmet össze szedni, hogy csinálják végre valami emberit is a nap 24 órájában. Ne haragudjatok rám..
-Amira. <33