Condominium [L.S]

118.

Levegőt venni se mertem. Úgy éreztem, hogy az étterem bármelyik percben össze zsugorodhat.

Próbáltam kizárni minden mást és csak Harryre koncentrálni. Viszont nem ment egy könnyen, főleg, hogy Oliver kiszugerálta a lelkemet is.

-Ezután csinálunk még valamit?

-El megyünk sétálni, ha szeretnél, fel ülünk az óriáskerékre..

-Szuper! Mehetünk? Már elültem a seggem..

-Mhm, az márpedig kár. - Áll fel.

Ittam még egy kicsit, mielőtt fel álhattam volna, majd kitoltam a széket és csakis előre nézve, álltam fel.

Nem akartam, hogy aggódjon Harry, mégsem bírtam megnyugodni.

Remegő kezemet az övébe zárta, és húzott előre. Sosem érdekelt ennyire semmi, most mégis féltem.

-Mi a baj? - Fordított maga felé a járdán.

-Semmi.. - Próbáltam mosolyogni.

-Látom, hogy van.. Az a cica nem kavarhatott így fel..

-Nem akartam, hogy elüssék..

-Értem..

Tudja, hogy van valami és, hogy hazudok.. De most erre mit mondhatnék? Hogy Oliver kiszugerálja a lelkemet és, hogy félelmetesen csillog a szeme, ha rá nézek? Nem akarok bajt..

-Na akkor megyünk valamerre?

-Mehetünk a parkba..

Bólintottam és már el is indultunk. A park az csodaszép volt. Különböző ledekkel volt kivilágítva. Volt egy hatalmas szökőkút, ami szintén világított. Tele volt virágokkal, bokrokkal, amik szép formára voltak vágva.

-Ide sokat jártam.. - Néz körbe.

-Igen?

-Igen.. Itt többnyire párok vannak.. Tanulás közben néztem őket.. - Bólogatott.

-Miért?

-Mert én is olyan boldogságra vágytam. - Mosolyog rám.

-És most vagy olyan boldog?

-Boldogabb vagyok, most, mint ők voltak akkor.

-Tényleg?

-Tényleg. Örülök, hogy vártam és nem csöppentem bele sok-sok kapcsolatba, ami csak össze tört volna..

-Ezzel egyetértek! - Mosolyogtam.

-Szerencséd! - Bök meg.

-Vagy a tiéd.. - Böktem vissza.

-Jól van, szemtelenkedsz..

-Uhum! - Vigyorogtam.

Próbáltam elengedni magam..