Condominium [L.S]

35.

A tegnapi nap nagyon jól esett a lelkemnek. Nem hittem volna, hogy egy lépcsőházban ücsörgő, őrülten jóképű fiú lesz aki ellopja a szívem. Úgy látszik csodák mégiscsak léteznek!

Jelenleg itt ülök a konyhapultnál és gondolkodom, hogy mégis mi legyen az ebéd, hisz már lassan 12 óra. Harry egyedül hagyva, ment lezuhanyozni. De még mielőtt túl sokat agyaltam volna, kipattant a fejemből az ötlet, hogy csinálok bolognai spagettit. Álltam volna fel a pulttól, hogy előkészítsem a hozzávalókat, amikor felvillant Harry telefonja. 

Drágám: Szia Hazzimaci:P Akkor amit tegnap megbeszéltünk: Délben találkozunk a megbeszélt helyen! ❤

Tehát akkor mégsem csinálok ebédet.. Érdekes.. Harry egy szóval nem említette, hogy ma találkozni fog bárkivel is.. 

Amint bejött a konyhába, a haját törölgetve, egyből a telefonja után kapott. 

-Áááá! Bébi! - Nézett rám. -El kell mennem! El leszel? - Jött oda hozzám. 

-Persze.. - Néztem rá. -Mikorra várjalak? 

-Lehet csak este jövök.. - Simította a kezét az arcomra. - Ha van valami hívj, vagy ha hiányzok, jó?

-Már most hiányzol, pedig el sem mentél..

-Édeseeem! - Csókolt meg. -Sietek vissza hozzád, jó? - Én csak bólogattam. 

Felkapta a cipőjét, adott még egy csókot, majd sietve elment. 

Nem kell féltékenynek lennem, ugye?