Condominium [L.S]

45.

Ugyan oda ültem le, mint mikor Harry először hozott ide. Csak a különbség annyi, hogy Eleanorral vagyok, Harry eltűnt, viszont nem lép fel. Pedig szívesen hallanám a csodálatos hangját és elfelejteni hol vagyok, ki ül mellettem, és csakis Harryre figyelnék.

-De jó látni, Louis! - Jött oda hozzám Smith.

-Téged is, Smith! - Mosolyogtam rá. 

-Mit adhatok inni? - Eleanorra néztem, aki mosolyogva nézte a kínálatot. 

-Csak egy martinit kérek! - Smith értetlenül rám nézett, de azért mosolygott.

-És neked mit adhatok?

-Legyen egy whiskey.. - Tettem a kezem El combjára. -Csakhogy ne egyedül búslakodj! - Mosolyogtam rá.

-Ez igazán kedves tőled! - Hajtotta fejét a vállamra. 

Erre nem sokkal Harry is felbukkant 2 sráccal. Amint megláttam, nem tudtam levenni róla a szemem. Nagyon ismerősek voltak a fiúk, azt viszont nem tudom honnan. 

Eléggé el volt velük, egyikőjük átölelte Harry vállát, míg Harry a másik srácra figyelt, aki levegővétel nélkül magyarázott. Ha egyedül lennék, oda mennék hozzájuk, csak azért, hogy en legyek az, aki átöleli Harryt. Az egésszel csak annyit tudtam kezdeni, hogy Eleanorra figyeltem és próbáltam nem féltékenykedni. Lehetőleg leszar, azért ment el tőlünk, de most nem tudok ezzel a helyzettel mit kezdeni, El egésznap a nyakamon csüngött. Rosszul esett nyilván, de csak nem küldhettem el a kurva anyjába Eleanort..