Condominium [L.S]

43.

Pont délre ért haza Harry, ám kicsit sem volt jó kedve.
-Szia! - Ölelt át.
-Szia.. Mi a baj? - Néztem rá.
-Bonyolult.. - Legyintett.
-Hallgatlak! - Ültem fel a pultra.
-Múltkor beszéltünk erről az énekes pályáról, ugye? - Bólintottam. -Na, most drága nővérem kitalálta, hogy Ő beszél egy menedzerrel.. Mindenképp azon van, hogy én híres legyek! De nem érti meg, hogy én ezt nem akarom! - Túrt a hajába. Két kezembe fogtam az arcát és próbáltam lenyugtatni.
-Jól van kicsim! Úgyis megunja, ha tudja, hogy nem fogsz rá hallgatni.. - Sóhajtott, majd bólintott.
-Szeretlek! - Nézett rám. Én csak mosolyogtam, majd a kajához léptem megkavarni, mert majdnem leégett. Harry felkuncogott, mire elnevettem magam. -Ugye lesz vacsora? - Nevetett.
-Ha így haladunk akkor nem! - Nevettünk.
-Akkor itt vagy te.. - Ölelt át hátulról. Vigyorogtam, hisz állandóan ilyeneken jár az esze.
-Bizony! Milyen jó, mi? - Kuncogtam.
-Ha tudnád milyen jó! - Nyomta hozzám az ágyékát. Levettem a kaját a tűzről és felé fordultam.
-Tudod, most lett kész az ebéd, le ülsz, szedek enni, megeszed szépen és tárgyalhatunk! - Néztem rá.
-És ha én most szeretnék tárgyalni? - Nyomott neki a pultnak.
-Eszel, elmondod mi van és talán.. - Veregettem meg a vállát. Kitértem előle, a kaját az asztalra tettem, majd leültem.
Harry még mindig a pultnak volt dőlve és nézett.
-Légyszi gyere enni! - Néztem rá. Sóhajtott, de végül leült. - Jó, tudod mit? - Könyököltem az asztalra. -Ha eszel, akkor kapsz meglepit! - Erre elvigyorodott és elkezdett enni.