Condominium [L.S]

34.

Végül felkapcsoltuk a tv-t és halkabbra vettük. Nem érdekelt különösebben minket mit adtak, ezért az időt csókolózással töltöttük. 

-Szeretlek, Louis.. - Túrta hátra a hajam. 

-Meglepőmódon én is szeretlek téged, Hazz! - Vigyorogtam. 

-Meglepőmódon? - Szaladt fel a szemöldöke. -Ezt mégis hogy értsem?

-Hát.. Mondjuk lehet, hogy ígyis-úgyis beléd szerettem volna.. - Vakargattam a nyakam. 

-Miért vagy ebben ennyire biztos? - Tette kezét a csípőmre. 

-Tudod, nem mindennap találkozik az ember egy Félistennel.. - Vigyorogtam rá.

-Félisten? Te mégis miről beszélsz? - Nevetett.

-Hm, mondjuk akkor Félisten valaki, ha hosszú haja van, - Erre felnevetett. -smaragd zöld szeme, gyönyörű csókolni való szája.. Van majd' 2 méter magas, tele van tetkókkal és nála szebbet festeni nem lehetne.. - Pirultam el. 

-Szóval, ha a magasságom alapján "Félisten" vagyok, akkor nekem van egy babám? - Villantott egy féloldalas mosolyt.

-Babád? - Értetlenkedtem.

-Kisebb vagy nálam.. - Incselkedett.

-Kössz.. - Ütöttem meg finoman.

-Mostantól babámnak foglak hívni! Benne vagy, babám? - Mosolygott. 

-Felőlem, Félisten.. - Forgattam meg a szemem. Ő csak fájdalmasan felnevetett.

-Most mi a baj, Félisten? 

-Jó! Fejezed beee! - Fogta a fejét. -Nem leszel "babám" és Én sem leszek "Félisten"! Okés? - Nézett rám.

-Okés! - Csókoltam meg.

Boldog Új évet kívánok! -Amira<3