Jackson:
A szüleim a nappaliban ültek. Megkérdeztem őket, hogy tudnánk beszélni, van valami "nagyon fontos" dolog amit közölnöm kell velük. Persze tudni akarták mire értem.
Miután Jin elvitte NamJoont, hazajöttem és azon gondolkodtam mi a legjobb módja annak, hogy elmagyarázzam nekik a dolgot. Nagyon komolynak kell hangozzak, mint ha az lenne a fő dolog amiért maradni szeretnék.
Nem készültem fel a dolgokra, mert jobb ha spontán vagyok, akkor hihetőbb lesz. Remélem a tervem működni fog és élhetem itt tovább az életem.
Természetesen ismerem a szüleimet és majd azt akarják, hogy gondoskodjak a babára de kockáztatom. Semmi nem fontosabb annál, hogy maradhassak, és megteszek mindent érte.
"Tudom, hogy gondolkoztatok azon mit is fogok nektek elmondani. Ez nagyon fontos, és tudnotok kell róla." Kezdtem neki magabiztos hanggal. Bólintottak.
Anyum rám mosolygott. "Akkor mond el.. Tudod, hogy mi mindig figyelünk rád." Mondta lágyan, így felkunkorodott az ajkam széle. Tisztában vagyok azzal, hogy egy kicsit aggódik érzem, de szerintem rosszabbat vár tőlem.
"Tudom, hogy azt gondoljátok, hogy jobb lenne ha elköltöznénk, de a barátaimnak semmi köze a viselkedésemhez. Én vagyok az aki rosszul cselekedik. Ők visszapróbálnak fogni. De ez nem minden." Sóhajtottam.
"Van még más." Megálltam egy pillanatra véve egy nagy levegőt. "Valaki látott téged miközben droggal kereskedtél? Mondtam, hogy legyél óvatos." Húzta fel a szemöldökét apám, mire anyum megütötte a karját.
"Nem apa.." Nevettem fel. Nyilvánvalóan csak viccelt, de anya biztos egy pillanatra elhitte, mert régebben csináltam ilyen dolgokat.
"Oké, akkor mi a probléma?" Váltott vissza komoly hangnemre, várva, hogy megszólaljak. "Apa leszek." Végre kimondtam... és a nappalit csönd töltötte be.
Az idősebb férfi sokkosnak tűnt a hírek hallatára, anyum pedig meglepetnek. "Teherbe ejtettél valakit?" Kérdezte, biztosra akart menni, hogy jól hallotta-e a dolgokat.
".... NamJoon az?" Kérdezte anya, amire gyorsan megráztam a fejem. "Úristen, dehogy." Fintorodtam el, amire felnevetett. Hogyan gondolhatta ezt egyáltalán? Én és NamJoon?.. Eww.
Mármint... jóképű és vonzó s az esetem is lenne, de ő a legjobb barátom, tudva róla olyanokat amik lehetetlenné tenné azt, hogy valaha is szexeljek vele.
Anya végül lenyugodott, de még mindig vigyorgott. "Ne haragudj, édesem. Akkor ki az? Lány vagy fiú?" Érdeklődött. Hátradőltem és a plafont néztem, de szinte rögtön visszapillantottam rájuk.
"Fiú. A neve Mark. A sulimba jár." Magyaráztam a fontos dolgokat. Nem kell tudniuk, hogy igazából ki is ő, főleg azt nem hogyan is viselkedek vele.
"Rendes srác?" Anyum ajkain elterült egy önelégült mosoly. Ó, kérlek ne. Miért kell már is ilyenekre gondolnia? Mark és én még jobban hihetetlen, mint ha NamJoonnal lennék.
"Az.. nem igazán ismerem, hogy őszinte legyek." Vallottam be. Tudniuk kell, hogy nincs köztünk igazából semmi, és minden csak egy baleset volt.
"Remélem nincs semmiféle betegsége." Motyogta apa így még egy ütést kiérdemelve anyától. "Ugyan, Ricky."
"Oké, oké." Emelte fel a kezét védekezés képen.
Mondjuk amit mondott annak van értelme, de tuti biztos vagyok abban, hogy Marknak nincs betegsége. Szűz volt mielőtt csináltuk volna... Ez volt az egyik amit tuti biztosra tudok.
Markról beszélve, el kell neki mondanom, hogy beszámoltam a szüleimnek. Nem mint ha fontos lenni neki, de joga van ahhoz, hogy tisztában legyen azzal, valaki más is tud a terhességéről.
"Szóval." Szólalt meg anyum újra, így ránéztem. Egy mosoly ült száján. "Mikor fogunk vele találkozni?" Kérdezte. Hogy... mi? Anya találkozni akar.. Markal? Na meg a francokat!
|| Jackson végre elmondta a szüleinek! És most anyukája szeretne találkozni Markal. Mark belefog egyezni abba, hogy találkozzon Jackson anyjával? Egyáltalán Jacks elfogja mondani Marknak a dolgot? ||