Mark:
Némaság töltötte be a kicsi autót, az ablakon bámultam kifelé, totálisan a gondolataimba merülve. A szőke mellettem ölt vezetve a kocsit miközben éreztem magamon a tekintetét mikor piros lámpánál meg kellett állnia.
Sötét volt odakint és Jackson eldöntötte hogy hazavisz, aggódott azon mennyire nem biztonságos ilyenkor az utcákon sétálni. Nem tudtam megállni, hogy ne gondoljam azt mennyire aranyos.
A lámpa ismét pirossá váltott így rám nézett. "Tudom, hogy félsz de emlékezz mit mondtam, attól még hogy ez történt még mindig a szüleid. Megfognak bocsátani." Mondta a fiatal gyöngéd hangon.
Rápillantottam és egy gyenge mosollyal illettem amit ő fényesen viszonzott. Annyi tanácsot és vigaszt adott nekem. Soha nem hittem volna, hogy Jacksonnak van egy jó oldala.
Hiszen ő aki zaklatott a suliban olyan sok ideje, nekem pedig nem volt merszem visszavágni neki. S minden megváltozott mikor mind ketten sokat ittunk.. és nagyon, nagyon, nagyon közel kerültünk egymáshoz a bulin.
A tény az, hogy elkezdte velem elhitetni hogy igen is foglalkozik velem és hogy Jacksonból igazán jó apa lehetne mikor a baba megszületik.. talán egy nap még barátok is lehetünk.
A szőke újra elindult és az útra fókuszált, én pedig megint kinéztem az ablakon nyelve egyet, mikor megláttam, hogy nagyon közel vagyunk a házhoz.. kevesebb mint egy perc.
Az autó leállt a ház előtt. "Köszönöm Jackson. Nem csak azért, mert hazahoztál. Hanem mindenért amit ma értem tettél." Mondtam, adva neki egy őszinte mosolygot.
A fiatalabb kuncogott és hátradőlt az ülésen. "Semmiség." Vigyorodott el. "Jó éjt, Jackson." Szálltam ki a járműből. "Jó éjt, Mark." Ez volt az utolsó szava, mielőtt becsuktam az ajtót.
Végignéztem ahogyan Jackson fekete autója elhajt, integettem neki majd beléptem a házba. Lassan besétáltam s láttam hogy a nappaliba még mindig ég a villany, ami annyit jelentett, ébren vannak. Talán arra vártak hogy hazaérjek, mert beszélnünk kell.
"Mark?" Halottam meg anyum hangját. Mélyet sóhajtottam és besétáltam a szobába ahol ott ültek a kanapén, mind ketten engem nézve.
"Hol voltál?" Kérdezte apám. Helyet foglaltam előttük. "Csak kint, kellett egy kis magány." Vallottam be s a föld megint hízelgőnek tűnt, mert azt bámultam, egyszerűen csak félek mi fog jönni ezek után.
"Megértjük, hogy kell a szabad tér, de muszáj megbeszélnük a dolgokat." Anyum egy apró mosollyal nyugtatott, jelezve hogy minden rendben lesz.
"Én... tényleg sajnálom, sosem akartam ez tenni se veled, se a családdal ezt." Böktem ki gyorsan ám az idősebb férfi megrázta a fejét. "Nem kell bocsánatot kérned." Szívta be a levegőt.
"Szóval Mark, én és anyukád beszélgettünk a... terhességedről. Nem volt könnyű, de meghoztuk a döntést." Mondta mély hanggal.
Annyira biztos vagyok benne, hogy kidobnak.. De semmi okom nincs arra, hogy hibáztassam őket érte. A család hírneve annyira csodálatos, hogy teljesen megértem ha ezt meg is akarják tartani. Az lenne a helyes.
"Nem dobunk ki. Élhetsz itt a gyermekeddel, de nem fogunk adni semmiféle pénzügyi segítséget adni. A szüleid vagyunk és a legjobbat akarjuk neked, úgy gondoljuk jobb megtanulni dolgokat magadtól."
Felnéztem apámra meglepetten. Nem hajítanak ki.. Legalább maradhatok. De egyedül kell felnevelnem a babám.. Még is hogyan kéne mennem suliba, pénzt keresnem és vigyáznom a gyerekemre ugyan abban az időben?
"Hogyan oldok meg mindent?" Kérdeztem. "Nem vagy teljesen egyedül, Mark. Természetesen segítünk egy kicsit, például vigyázunk a babára mikor suliban vagy." Mosolyodott el anyum.
"Emlékezz, nem neveljük fel. Csak gondoskodunk róla ha tényleg szükséged. Ha pedig tényleg segítségre szorulsz a gyermek apját kell megkérned. Ő is felelős ezért." Magyarázta amire bólintottam.
"Rendben.. Anya, apa.. köszönöm, és jó éjt." Ásítottam. "Jó éjt, Mark." Válaszolt anyám, megöleltem mindkettejüket majd elhagytam a nappalit.
Attól függetlenül, hogy minden rendben ment tudom hogy apám totálisan csalódott. Láttam a szemeiben amiért annyira rosszul éreztem magam.. Remélem legalább valamit tudok majd kezdeni Jacksonnal.