Mark:
Egy újabb hét eltelt és persze Jackson nem változott egyáltalán. Ugyan úgy viselkedett velem. Valójában nem vártam, hogy kedvesebb lesz és békén hagy.
JinYoung egyszer sem hagyta ez az oldalam a hetek alatt, és ha kellett YoungJae ott volt nekem. NamJoon Jacksonnal közelébe maradt és elmondta, hogy biztosra megy, hogy ne bántson.
A szőke tovább zaklatott és sértegetettés ezt még a legjobb barátja se tudta megállítani, de legalább nem ért hozzám. A fiatalabb már meg sem mert lökni.
Boldog vagyok amit legalább ez a probléma valamelyest megoldódott. Bántson csak tovább, tudom kezelni. Jackson nem az első akivel foglalkoznom kéne, szóval miért érdekelni amit mond?
Nem is beszéltünk a babáról többet, sőt ne is próbáltam vele miután YoungJae azt mondta, hogy JB azt mesélte neki, hogy Jackson apasági tesztet akar. Egy kicsit csalódottnak érzem magam.. de mindegy. Nem volt semmit se rejtegetnem.
Viszont szerencsére volt egy okom, amiért ma mosolyogjak. Ultrahangra megyek suli után és nagyon izgatott vagyok, hogy újra lássam a picinyemet. Remélem minden rendben van vele.
Az első trimeszternek vége és Dr.Park megszeretné nézni, mert muszáj látnia, hogy minden oké. Az érzékeim azt súgták, hogy nincs semmi baj.
Felvetette magamban, hogy meghívom Jacksont az ultrahangra és láthatná ő is a babát. Ám biztos vagyok benne, hogy nemet mond, talán még kiabálna is amiért megmertem kérdezni.
De eldöntöttem, megpróbálom. Talán most mutat valami érdeklődést a gyerekünk felé és ezt hogyan kéne megtudnom ha nem próbálkozom a dologgal? Mindenre van lehetőség, s lehet velem jön.
Felálltam a székből, s már kiszúrtam a szőkét barátaival, ítélkező szemekkel nézték, ahogyan hozzájuk sétálok.
NamJoon volt az egyetlen aki rám mosolygott ami felbátorított, éreztette, hogy nem vagyok egyedül. Ott lesz nekem, ha meg kell védenie. Bár nem hiszem, hogy Jackson mérges lesz.
Megálltam az asztal előtt és nyeltem egyet, amikor felnézett rám. Kicsit felhúzottnak tűnt, de nem dühösnek. "Mit akarsz?" Kérdezte. "Csak szeretnék kérdezni valamit. Tudnák beszélni kettesben?"
Bólintott és felállt a székéből, gőzöm sincs hogy a barátjai tudtak a titkunkról de jobb ha úgy kérdezem meg, hogy senki sem hallgat minket. S tökre zavarba ejtő lenne, ha előttük utasítana vissza.
Elsétáltunk onnan egy másik asztalhoz és érdeklődve rám nézett. "Szóval mit akarsz?" Kulcsolta össze a kezét. "Ma van időpontom ultrahangra.. és csak megakartam kérdezni, hogy szeretnél-e jönni." Motyogtam halkan.
Nem mertem ránézte, féltem hogy kinevet vagy valami ilyesmi. "Komolyan azt hiszed, hogy mennék szeretnék? Kéne?" Kérdezte. A földet bámultam.
Ja.. miért kéne jönnie? Nem is akarja a babámat, és csak akkor fizetne, ha bizonyítanák, hogy tényleg az övé. Bólintottam. "Hát persze... semmi okod nincs jönni. Bocs a zavarásért." Gyorsan megfordultam s elmentem onnan.
JinYoung fa arcal nézett rám, biztos tudja, hogy mint mondott Jackson, ezért vágok ilyen fanyar arcot. Nem is tudom miért ütött ennyire szíven. Mélyen belül éreztem, hogy elutasít, de picit reménykedtem.
Én elfogadtam és szerettem a babámat. Egy részem tudta, hogy Jackson is képes lenne erre, ám idő kell neki ehhez. Igen... nekem is várnom kell. Talán következőre eljönne.
"Tudom, hogy nem olyan, mint ha Jackson menne, de ha szeretnéd én jöhetek, legalább nem lennél egyedül." Ajánlotta fel a legjobb barátom amitől hálásan elmosolyodtam.
Hát persze hogy nem ugyan az, mert ő nem az apja, de még mindig ugyan olyan boldoggá tesz, hogy JinYoung ott lesz velem.. mint mindig.