Anime one shots BEFEJEZETT

Become a villain

Villain Deku x Reader

myartistnameis_Ava kérésére

Midoriya Izuku határozottan rosszul volt. Úgy érezte magát mintha éppen a kivégzését várná. Szemeiben könny csillogott, szája lefelé görbült, de egyelőre még tartotta magát. Előtt Bakugou kiabált vele - szokásához híven -, de abban a pillanatban a zöld hajút teljes mértékben hidegen hagyta. Mereven bámulta megégett és elázott füzetét, melyekbe a hősökről gyűjtött adatait jegyzetelte.

-Bakugou csak most az egyszer fogd be - szólt halkan Deku a másikuk pedig szinte azonnal elhallgatott. Na persze nem azért, mert annyira szót akart fogadni a brokkolinak, sokkal inkább azért, mert meglepte a viselkedése. Egyrészt mert Midoriya még sosem hívta Bakugounak, másrészt pedig mert nem emlékezett rá, hogy a mostanin kívül hallotta-e már valaha káromkodni a zöld hajút.

Katsukinak vagy két perc kellett mire össze tudta szedni magát a sokkot követően és vissza tudott volna szólni "ellenségének" ám az akkora már nem volt ott. Csak megtépázott füzete hevert a sárban, illetve egy-két lábnyom utalt arra merre is ment Izuku.

Deku szemeiből már rég megindultak a forró cseppek, így nem látta merre megy. De ha őszinték akarunk lenni nem is igazán érdekelte. Egész lényét elnyelte a csalódottság fájó érzése. Talán igaza volt mindenkinek. - Gondolta. - Miért is voltam ilyen naiv? Hiszen soha senki nem hitt benne, hogy lehetek hős. Se anya, se Kacchan, se a tanárok... És most All Might is azt mondta adjam fel. Mégis igaza volt mindenkinek...
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok szelték át az agyát majd egyszerre csak azt vette észre, hogy már nem tud sírni. A könnyei elfogytak, a csalódást pedig mérhetetlen düh vette át. Mérges volt magára, a hősökre és minden egyes emberre a világon.

Megállt, szemeiből durván kitörölte a maradék nedvességet majd körbenézett. A nap már rég lement, a helyet pedig nem ismerte. Körülötte öreg, romos, koszos panelházat sorakoztak, a lámpák többsége már nem égett, az utcákon egy lélek sem járt. Ez pedig Midoriyát megrémítette. Ijesztő volt a környezet, neki pedig semmilyen fegyvere nem volt.
Ebben a pillanatban meglátott egy - feltehetően női - alakot közeledni felé. Teste megremegett, szemei kétségbeesetten kezdtek el cikázni egérút után kutatva. De lassú volt, a fiatal lány pedig elé ért.

-Mit keresel itt, kölyök? - kérdezte. Magasabb volt Dekunál, de korban nem sok lehetett köztük.
-É-én csak eltévedtem... - dadogta a zöldike.
-Eléggé elkószáltál, anyuci már biztos aggódik a kicsit fiacskájáért - gúnyolódott az idegen.
-Nem akarok hazamenni - motyogta Deku.
-Ó csak nem? Nem kaptál új telefont vagy miért?
-Mert nincs képességem és senki nem hisz bennem - mondta Midoriya bár maga sem értette miért mondja el a lánynak. Ő viszont nem szólt, de szemei elsötétültek.
-Jellemző - jegyezte meg. - Nem akarsz gonosztevő lenni? Ott mindenki megértene és nem számítana, hogy van-e erőd vagy nincs?
-É-én? Gonosztevő? - Deku zsigerből vissza akarta utasítani, de végül mégsem tette. Elgondolkodott. Hiszen senki nem hisz benne és lenézik, a gonosztevők viszont befogadnák. Ott sokkal jobb lenne neki, miért is mondana nemet? Végül bólintott. - Csatlakozom.

*time skip*

Már majdnem egy éve, hogy Deku csatlakozott a Gonosztevők Szövetségéhez és nem bánta meg. Egy olyan közösségbe került, ahol elfogadták és törődtek vele, ráadásul még barátokat is szerzett. Sokkal jobban érezte ott magát; megtanul a késsel bánni, végre nem érezte magát kívülállónak. Ráadásul meg is szerette azt, ami csinált élvezte a könyörgő sikolyokat, ahogy Kacchan ránézett, amikor egymás ellen harcoltak és azt amikor kése nyomán kifröccsen a vér.
És még történt valami, amit talán a legjobbnak vélt Deku. Megismerte a szerelmét, barátnőjét, Hillert. Hitomi - gonosztevő nevén Hiller - volt az a lány, aki annak elvitte a Gonosztevők Szövetségébe. Hosszú, fekete-tűzpiros hajjal és mélykék szemekkel rendelkezett. Magassága ellenére fiatalabb volt, mint Izuku és rendkívül tehetséges. A képessége gyorsaság és hajlékonyság volt, amit rendkívül ügyesen párosított a mérgek iránti imádatával.

-Babe~ - kiáltott ki szobájából a lány. Éppen ágyában feküdt magzatpózba húzva magát és hasát szorongatta.
-Igen? - sétált be a zöld hajú barátnőjéhez.
-Fáj a hasam~ - nyöszörögte és átfordult a másik oldalára. Hiába gonosztevő, a menstruációt nem kerülhette le ő sem. - Kurogirinél van gyógyszer. Tudnál neked hozni? - nézett barátjára.
-Persze - sóhajtott Deku, majd egy puszit nyomott t/n homlokára.