myartistnameis_Ava kérésére Figyelmeztetés: Dabi személyisége kissé eltér az eredetitől
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Todoroki Touya idegesen ült futonján, a szokottnál is csípősebb volt a kedve. Éppen a következő feladatára kellet volna készülnie, de nem tudott koncentrálni. Szemei egyetlen képre tapadtak, gondolatai pedig folyamatosan egy ember körül forogtak... pontosabban körülötted. A mai napon volt az öt éves évfordulótok, ám ezt a jelentős napot csak kétszer ünnepelhette meg veled. 3 éve ugyanis lebuktál és lelepleződött kapcsolatod Dabival, így elvittek téged egy kihallgatásra. Azt mondták, ha minden elmondasz, amit tudsz eltekintenek az esettől és büntetés nélkül elmehetsz. Te viszont konokul hallgattál, így tettestársnak nyilvánítottak téged és lecsuktak. Ott viszont elkaptál egy betegséget és amikor a varrott férfi eljött érted már csak a holt testedet találta. Azóta minden évben kimegy hozzád ezen a napon és bocsánatot kér, amiért figyelmetlen volt.
A nap már lenyugodott mire Dabi visszaért a bárba. Teste tele volt sebekkel, melyekről nem lehetett megállapítani, hogy milyen súlyosak az őket elfedő alvadt vér miatt. Sőt, egy-két helyről azóta is csurgott az vörös folyadék.
–Nee~ Dabi mi történt veled? – nézett fel gyümölcslevéből Toga. – Még sosem láttalak ennyire sérülten. Valami zseni ellen voltál? –Nem figyeltem eléggé – morogta az említett kelletlenül. Legszívesebben már veled lett volna, mégis itt kell rohadnia és a szőke lánnyal bájcsevegnie. –De figyelj! Még a végén legyőznek~ –Ma van az a nap! – akadt ki hirtelen. – Mégis, hogy a picsába figyelhetnék így rendesen! Idióta liba!
Azzal berontott szobájába ajtaját erőből becsapva maga után. Az öreg szekrénye egyik fiókját olyan erővel rántotta ki, hogy az megadva magát darabokra tört, de ezzel most nem törődött. Minél gyorsabban szerette volna lekezelni sebeit, majd elhúzni innen. Miután lefürdött a tölgyroncsok közül előszedte a fertőtlenítőt és a kötszer, majd nekilátott ellátnia magát. Ezután haját is rendbe rakta és normálisan felöltözött, szája elé maszkot húzva. Nem volt hülye, tudta, hogy nem tanácsos, ha most felismerik. Amikor elkészült kinyitotta az ablakot és kiugrott rajta. Nem szerette volna, ha a többiek tudják mikor ment el, és azt sem, ha tudják mikor ér vissza.
Lassan sétált a kihalt utcákon. Kicsit ki akarta szellőztetni a fejét, míg eléri a temetőt. Ennek ellenére hamarabb ért oda, mint tervezte. A nagy fémkapuk előtt vett egy csokor k/v-t, ami mindig is a kedvenced volt, majd elindult a sírod felé. Ott letérdelt és lerakta a sötétmárványra virágot.
–T/n... – szólalt meg bizonytalanul. Hangja kissé elcsuklott, szemei pedig megteltek könnyel. Ezt az oldalát kizárólag csak te láthattad. – Annyira sajnálom, ami akkor történt!... H-ha előbb érek oda... Mindegy is. Tudd, hogy nagyon hiányzol és boldog évfordulót. Szeretlek...
