Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Denki szokás szerint egy újabb bulit szervez. Nincs bajom velük, de szerintem túl rendszeres, ez nem helyes. Ezért is nem akartam menni és ezért is nem tudom hogy kerülök ide. Jó, valójában tudom, csupán nem értem miért nem tudok soha senkinek nemet mondani. Ezúttal a barátnőm, Ochako beszélt rá, én pedig beleegyeztem, hiszen nem akarok neki csalódást okozni. Ráadásul azt hittem, hogy majd együtt leszünk, de tévednem kellett. Egy csók után egyedül hagyott, ő pedig csatlakozott Mináékhoz.
Már vagy három órája, hogy megy a buli és be kell valljam, hogy nem vagyok teljesen józan. Unalmamban inni kezdtem, ami először kellemetlen volt – hiszen ha lehet inkább kerülöm az alkoholt –, de mostanra már nem zavar. Azt sem tudom már mi is van a poharamban. Éppen megemeltem, hogy ismét beleigyak, amikor valaki kivette a kezemből. Morcosan fordultam a mellettem ülő felemás felé.
– Midoriya mostmár elég lesz – szólt és valami szilárdat nyomott a kezembe. – Egyél, ez majd belszívja a benned lévő pia egy részét. – Nem vagy az anyám! Ne mond meg nekem mikor elég – förmedtem rá, ennek ellenére mégis idegesítően nyugodt maradt. – Csak az alkohol beszél belőled. Ha most azt nem eszed meg holnap nagyon meg fogod bánni.
Sóhajtva adtam be a derekam és megettem az elém rakott ételt. Beszélgetni kezdtünk és persze a szerelem is szóba jött. Azt mondta tetszik neki valaki, de azt már nem árulta el ki. Egy ideig könyörögtem neki, viszont azt mondta nem lenne képes kimondani a kiválasztottja nevét. Így egyezséget kötöttünk. Ő megcsókolja azt akit szeret, de cserébe nem utálom meg. Nem volt nehéz belemennem, hiszen ő a legjobb barátom, nem tudnám megutálni. Még egy pár pillanatig mérlegelt.
– De csak mert erre később nem fogsz emlékezni – morogta, majd ajkaimra hajolt.
Szemeim kikerekedtek és meredten néztem Shotora, a legjobb barátomra, aki lehunyt szemekkel csókolt. Viszont miután érezte, hogy nem viszonzom eltávolodott. Egy keserű mosolyra húzta száját.
– Sajnálom Mido... – kezdte, de magamat is meglepve számat az övére tapasztva hallgattattam el.
Minden mindegy alapon csókoltam legjobb barátomat, hiszen ahogy ő mondta holnapra úgysem fogok rá emlékezni.
