Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Kora reggel volt még, a nap is alig érte el a horizont tetejét. A nyüzsgő utcák most csendesek és üresek voltak, az emberek többsége még aludt vagy éppen készülődött, hogy pár óra múlva már frissen kezdhessen bele munkájába. Kuroo is ezek közé az emberek közé tartozott, utált kapkodni, így már ebben a hajnali időpontban is ébren volt és lakása erkélyén itta kávéját. A fekete hajú férfi szerette a csendet és azt a panorámát, amit a város szélén elhelyezkedő háza nyújtott. Virágzó fák, bokrok, a kihalt út és a narancssárga ég. Ma reggelt valami mégis belerondított az idilli képbe.
A semmiből egy lány tűnt fel. Rövid barna csapzottan lobogott utána, arca koszos és kétségbeesett volt, ruháját alvadt vér és mocsok csúfította, míg teljes erőbedobással futott annak ellenére, hogy láthatóan sántított bal lábára. Majd megállt és Kuroo házához közelített. Öklével dörömbölni kezdett a faajtón, míg hangosan, mégis egyre elhalóbb hangon segítségért könyörgött.
A férfi amint meghallotta a kiabálást besietett otthonába és meg sem állt a bejáratig. Elfordította a kulcsot a zárban és szinte kitépte a fejéről a fát. A látvány, amit maga előtt látott egyszerre döbbentette és rémísztette meg. Azonnal betessékelte az idegent és leültette sötétszürke kanapéjára.
–Már hívtam a mentőt, de történt veled? – kérdezte Kuroo miközben elkezdte a kisebb sebeket ellátni. –É-én csak mentem haza... de megtámadtak – a lány szemébe könnyek gyűltek. – Elfogtak és bezártak. Most tudtam csak megszökni, de meglőtték a lábam. – Bal lábára mutatott, ahol tényleg ott volt a seb. A vér szüntelenül folyt belőle, Kuroo pedig bepánikolt; még sosem szorított el sebet, hogy az ne vérezzen, ötlete sem volt hogyan kéne tegye. –Köszönöm a segítséget. –Nincs mit. Mi a neved? –T/n.
Kuroo még szeretett volna kérdezni, de ebben a pillanatban megérkeztek a mentősök. Benyitottak a házba, majd egy hordágy segítségével berakták t/n-t a mentőautóba és beszállították a kórházba.
Két hét telt el azóta, hogy kiengedték t/n-t a kórházból és bár még bal lába járógipszben volt, de már határozottan jobban volt. A történtek feldolgozásában legtöbbet Kuroo segített neki, aki az eset után minden nap munka előtt és után is meglátogatta t/n-t és az idő múlásával közel kerültek egymáshoz. Kiderült, hogy sok mindenben hasonlítanak és az első perctől kezdve jól kijöttek egymással.
A mai nap pedig Kuroo elhatározta, hogy erőt vesz magán és megkérdezni t/n-t, hogy lenne-e a barátnője. A tervezésben pedig Bokuto, az egyik legjobb barátja segített neki. Mindent részletesen kidolgoztak, majd el is kezdték megvalósítani. Ayame, Bokuto barátnője segített nekik vacsorát csinálni. Majd eljött az este Kuroo pedig idegesen ült abban a parkban, ahová a találkozást beszélték meg.
–Tetsu! – kiáltott már messziről t/n és integetve közeledett a fekete hajú felé. –Becenév-chan – vonta Kuroo ölelésbe a lányt. –Azt mondtad valamit szeretnél mutatni, mi lenne az? –Titok – nevetett fel Tetsuro, majd elindultak.
Egy darabon autóval mentek, később pedig gyalogoltak. Egy fás helyre érkeztek, ám még erőnek nem lehetett volna hívni, t/n nem értette mit keresnek itt, de inkább csak csöndben figyelte az eseményeket és bízott a mellette állóban. Elindultak be a fák közé az ösvényen, míg egy toronyhoz nem értek. Eléggé magas volt, ezt az épületet már az autótól is lehetett látni.
–Ülj a hátamra becenév-chan, felviszlek – fordult Kuroo mosolyogva t/n felé. Miután a lány szorosan fonta körbe kezeit a férfi nyakán ő elindult fölfelé. Sok-sok lépcsőfokkal később pedig lerakta őt. – Megérkeztünk.
T/n körbenézett. A nap már lement, így a kilátó tetején körbefutó égők színes fénye hangulatossá tette a helyet. A földre egy pokróc volt leterítve, rajta Ayame főztjével – bár tulajdonképpen csak szendvicsekről beszélünk – és üveggel t/n kedvenc üdítőjéből. A barna hajú lány leesett állal fordult meg többször is maga körül, lenyűgözte az egész. A pokrócon nevetve vetette magát hanyatt és a csillagokat kezdte szemlélni.
–Khm... t/n – fordult komoly és reménykedő arccal a lány felé Kuroo. –Hm? –Én... Tudom, hogy nem sok ideje ismerjük egymást, de sikerült teljesen elcsavarnod a fejem – kezdett bele és hálát adott a sötétnek, mivel így nem látszott vörös arca. – L-lennél a barátnőm? –Tetsu... – suttogta t/n döbbenten. Fejben azonnal rávágta az igent, de a valóságban meg sem tudott szólalni. Fejének színe felvette a vele szemben ülőjét. – I-igen, persze, hogy leszek! – T/n Kuroo nyakába vetette magát és szorosan átölelte. –Reméltem, hogy ezt mondod – mosolyodott el Tetsuro, majd egy kicsit eltolta magától immáron barátnőjét, hogy egy gyors csókot tudjon nyomni t/n szájára.
