Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
– Deku, utána megyek! – kiáltotta t/n, majd már el is indult a gonosztevő után.
Késő este volt már, de a hősök még mindig harcoltak. Az eső órák óta esett, az egyetlen világosságot pedig csak Denki villámai és a tűzhasználók lángjai adták. A Gonosztevők Szövetsége ezúttal több új taggal támadott és úgy tűnt az újoncok sokkal erősebbek, mint elődeik. Senki nem tudott győzni, a csata teljesen kiegyenlítettnek tűnt. Lassan pedig mindenki fáradt, mind a gonosztevők, mind a hősök. T/n egy még eddig még ismeretlen férfit üldözött, mégsem tűnt túl kezdőnek a többihez képest. Erejét magabiztosan használta, kihozva abból 120%-ot. Szőke, tüskés haja volt, amit hátul fel borotváltatott. Jobb írisze vörös, míg a másik fekete volt, arcát hegek és egy égési sérülés csúfította el, bár ennek még így is simán elmehetett volna modellnek. Élénkpiros inget és a bal szemével megegyező színű öltönymellényt, nadrágot és cipőt viselt. Kezén zöld, bombához hasonló mintázatú kesztyűt hordott. Robbantásai pedig gyorsították mozgását, ám y/n nem adta fel.
– Add fel – szólt a lány, amint a gonosztevő sarokba szorult. – Nem olvastak neked kiskorodban mesét? A jó mindig győz, az olyanok, mint te pedig mennek a börtönbe. – Olyan, mint én? – fordult meg a szőke férfi egy őrült mosollyal az arcán. – Mert én milyen vagyok? Mondd meg milyen vagyok, y/n! – Honnan tudod az igaz nevem?! – kiáltottál rá idegesen elengedve kérdést a füled mellett. – T/n, t/n... Eltelik pár év és már meg sem ismersz? Pedig azt ígérted sosem felejtesz el, emlékszel? – Teljesen lefagytál és összezavarodtál. Az emlékeidben élő fiú és az előtted álló férfi más volt. Annyira különböztek, mégis szinte ugyanolyanok voltak. – K-katsu? Miért...? – Megindultál felé, majd, amikor ott voltál hirtelen lekevertél neki egy hatalmas pofont. – Legalább írtál volna te barom! Két és fél éve betegre aggódóm magam miattad, erre megjelensz valami flancos ruhában, mint gonosztevő! Idióta! Annyira hülye va...
Adtad volna ki teljesen dühödet, de Bakugou magához húzott téged és megcsókolt, ezzel elhallgattatva téged. Először megpróbáltad ellökni őt, de aztán megadtad magad. Könnyeid megindultak, úgy viszonoztad több éve eltűnt szerelmed csókját. Katsuki lassan elvált tőled, majd maga elé emelte a kezeit.
– Elkaptál t/n – mondta idegesítően nyugodtan.
Több éve ismerted, de azóta se tudtad megfejteni mikor mi jár a fejében. Az egyetlen, amit biztosan tudtál, hogy az évek alatt sokkal nyugodtabb lett. Egyszer sem kiabált. Elővetted a bilincset, tétován ráraktad az egyik kezére, majd mégis inkább visszaraktad a helyére. Letartóztatás helyett inkább szorosan megölelted. Egyik kezedet a hajába vezetted, míg a másikkal szorosan húztad magadhoz.
– Sajnos, Ground Zero nem értelek utol, de remélem tudod, hogy még mindig ugyanott lakom – céloztál arra, hogy néha meglátogathatna. Bakugou nem szólt, csak ismét megcsókolt. – Szeretlek, t/n. – Intetett, majd elindult. – És y/n! – Hm? – fordultál meg. – Mióta nem láttalak csak szebb lettél. Bár azért ne bízd el magad – varázsolt fel egy olyan tipikus Bakugous vigyort az arcára és végleg eltűnt a késő esti sötétségben.
Boldogan ráztad meg a fejed és ujjaiddal ajkaidhoz értél. Örültél, hogy tudtad: jól van és él. Ennél több pedig nem kellet neked. Még pár percig csak álltál ott, majd erőt véve magadon visszamentél a többi hőshöz, hogy besegíts nekik.
