Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
– Gyere Bakubro! – kiáltott mellőlem Kirishima, miközben már az egész 1A a szőke hajú kapujában tolongott. Az osztály megbeszélte, hogy idén Halloweenkor együtt mennek csokit szerezni és együtt töltik az estét. Én testvéremhez hasonlóan vámpírként feszítettem, kezemben egy narancssárga műanyag lógott és már egy-két cukor hevert az alján. – OI BANYA! ÍGY BIZTOS, HOGY NEM MEGYEK KI! – hallatszott ki Bakugou ordítása, ám hamarosan megjelent az ajtóban miközben Mitsuki tolta őt kifele. Farkas jelmez volt rajta; feje tetején két fül, hátánál egy farok, nyakában nyakörv lógott. – Jó szórakozást! – nézett ránk Mitsuki, majd fiára csapta az ajtót mielőtt vissza tudott volna menekülni.
A robbanó cukor morogva lépett mellénk és már el is indulhattunk édességet gyűjteni, mivel már teljes volt a csapat. Elől ment a Bakusquad, utána a lányok, majd leghátul a tesóm, Iida és persze Deku, akivel éppen elmélyülten beszélgettünk a képességekről és Shotoról, akibe a kis brokkoli bele van esve.
– Mikor vallasz neki szerelmet? Annyiszor mondtam már, hogy ő is viszont szeret! – méltatlankodtam. 0-24-ben hallgatom mindkét fél hisztijét, de egyikük sem mer lépni. – De min van ha mégsem? – Shoto az ikrem! – csattantam fel suttogva, hogy az emlegetett ne hallja meg. – Csak tudom már, hogy mi van vele.
Eközben megérkeztünk az első házhoz. Denki bekopogott az ajtón, majd együtt elkántáltuk a szokásos „csokit vagy csínyt".
Jóval később fáradtan keringtünk a közeli erdőben. Szerintem eltévedtünk, de állítólag Sero és Denki tudja hol vagyunk. Ide úgy kerültünk, hogy Katsuki unta magát, így Kirishima kitalálta, hogy keressünk egy helyet, ahol mind elférünk és meséljünk egymásnak horror történeteket. Ekkor jött a két fiú ötlete, hogy menjünk be az erdőbe, keressünk egy bográcsozó helyet és gyújtsunk tüzet, mert „annak csak úgy van értelme". Szóval itt tartunk és remélhetőleg tényleg tudja valaki hol is van az itt. A sorrend egyébként felcserélődött, legelől Kaminari és Hanta, utánuk én, majd Bakugou és a lányok elvegyülve Dekuékkal. Ebben a pillanatban kiérünk egy rétre. Szerencsénkre van tűzrakó hely is, de valami sokkal izgalmasabban vettem észre bal oldalon.
– Nézzétek tó! – mutogattam a víz felé, bár valójában nem hiszem, hogy azt a valamit nem hiszem, hogy tónak lehet nevezni. Inkább csak szimpla állóvíz. Mindenki arra fordult. – Verseny odáig! – kiáltotta a Pikachu fiú és meg is indult.
Ugyan én nem futottam le a vízparthoz, de nevetve figyeltem azokat, akik tényleg versenybe szálltak Denkivel. Én is odamentem volna szívesen, de féltem, ha odamegyek az ökörködők közé nem úszom meg szárazon. Szó szerint. Később persze én is odamentem a tóhoz, ám már csak akkor amikor a többiek a tűzrakóhely felé vették az irányt. Egyedül álltam a parton, teljesen elmerengtem s már csak azt vettem észre, hogy két kar fonódik a derekam köré. Megugrottam, de csak a taposóakna volt az.
– Mmm... Jól nézel ki ebben a ruhában liba – hajtotta fejét a nyakamba. – Csak ebben a ruhában? – kérdeztem visszafolytott nevetéssel. – Tsk máskor is jól nézel ki – morogta és megfordított, hogy egy csókot nyomjon az ajkaimra. – Gyere, a többiek ránk várnak – váltam el tőle. – Hadd várjanak – csókolt meg újra.
