Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Kenma lassan lépkedett az utcán. Kezében egy zacskót szorongatott s minél közelebb került úticéljához, annál lassabban haladt. Ma volt november 17-e, ami annyit jelentett, hogy ma volt Kuroo szülinapja. Kenma pedig úgy gondolta, hogy önszántából leteszi a kontrollerét és meglepi Kuroot, hiszen járnak, csak visz neki ajándékot. A fiú anyukája még süteményt is küldött a fekete hajúnak, hiszen nagyon kedvelte Tetsurot. Kenmának mindezek ellenére rossz érzése volt, mintha valami nem stimmelne, csak fogalma sem volt, hogy mi. Megrázta a fejét – így próbálva kiűzni negatív gondolatait – majd bekopogott barátja ajtaján. Mivel nem válaszolt senki, így megtette mégegyszer és mégegyszer, végül pedig csak simán benyitott, ugyanis hiába volt ősz az utcákon mínuszok repkedtek. Az előszobában levette cipőjét és beljebb ment. Először a konyhában lerakta azt a dobozt, amibe az édesség volt, majd elindult fel az emeletre, Kuroo szobájába. Kezében ott szorongatta a kis, becsomagolt dobozt, ami talán a legkülönlegesebb dolgot rejtette, amit Kuroo kaphatott. Kenma minden egyes lépcsőfokkal párhuzamosan egyre idegesebb lett. Nem volt biztos magában és a döntésében, mégsem akart róla lemondani. Már több, mint öt éve együtt voltak a fekete hajú macska fiúval és bár először abban reménykedett, hogy majd Kuroo kéri meg az ő kezét végül mégis ő tartja meg a kezében a gyűrűt. Nem volt különleges, sem csicsás az ékszer, mégis valahogy a szívéhez nőtt. Vastagabb volt és sima, nem volt rajta semmilyen díszítés egy pici követ kivéve. Az elején egy vörös kő törte meg az egybefolyó ónix színt, Kenmát pedig a Nekomás éveikre emlékeztette valahányszor csak ránézett.
A festett hajú fiú végül megérkezett Kuroo szobája elé. Felnézett az ajtóra és egy mély levegőt vett. Egyik kezét a kilincsre rakta és nyomta volna le a fémet, amikor valami érdekeset halott meg a másik szobájából. Egy lány nyögött magas hangon, szinte már visított.
–Csak pornót néz – győzködte magát Kenma, kevés sikerrel. Fél benyitni, pár másodpercig hezitált is, de végül benyitott. Abban a pillanatban pedig Kuroo hangja is hangosan szólalt meg Kenma utolsó mentsvárát is romba döntve. Amint meghallotta arra gondolt bár be se nyitott volna, de már nem volt visszaút. Az ajtó kinyílt, a bent lévő páros pedig egyszerre kapta rá a fiúra a fejét.
–K-kenma? – nőttek nagyra Tetsuro szemei, arcára megbánás ült ki. Kozume az ajándékára nézett, majd volt barátjára és szemeibe könnyek gyűltek. Kenma meg sem próbálta visszatartani őket, a sós cseppek akadálytalanul gördültek ki helyükről eláztatva gazdájuk arcát. –Boldog szülinapot – mondta halkan Kenma, majd sarkon fordult és kirohant a házból.
