Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
– Katsuki Bakugou! – szólongattad ma már vagy ezredjére szőke barátodat, de ő rád se bagózott.
Szombat délután volt és te áthívtad a robbanós cukrot, hogy kipróbáljátok az új játékodat Bakugou pedig teljesen rákattant. Mintha egy másik univerzumba került volna, meg sem hallotta, hogy már vagy fél órája az ő nevét ismételgeted. Türelmed egyre inkább csak kezdett fogyni. Már éppen azon voltál, hogy jól nyakon vágd, ám ekkor elvesztette a meccset, így újra a Földön tudhattad lelkileg is. Csúnyán meredtél rá és mivel fogalma sem volt ezúttal mi lelhetett téged inkább rákérdezett.
– Mi van, liba? – Az van, hogy Awase-kun elhívott randizni, holnap nála találkozunk 6-kor! – virultál ki egyből már csak az esemény és a fiú gondoltára is. Ez pedig Bakugounak nagyon nem tetszett. Már évek óta szerelmes volt beléd, de eddig sikerült pusztán a jelenlétével elűznie mindenkit a közeledből, a B-s Awase Yosetsu az első, aki legjobb haverod nem riasztott el. – Az... szuper – nyögte ki, magában viszont már a fejpántos halálát tervezgette.
Másnap délután amint hazaértél az iskolából egyből készülődni kezdtél. Nővéred segítségével kiválasztottad a megfelelő ruhát, szépen megcsináltad a hajad, sőt még sminket és egy kis parfümöt is magadra raktál. A tükör elé lépve pedig különösen szépnek érezted magad.
– Tökéletes minden. Igen, a mai nap teljesen tökéletes – gondoltad, majd pontosan hat óra előtt tíz perccel elindultál otthonról.
Izgatottan csöngettél be az Awase házba, de választ már nem kaptál. Úgy gondoltad biztosan csak nem tud ajtót nyitni így türelmesen várakozni kezdtél, addig pedig mindent jobban szemügyre vettél magad körül. Yosetsu igazán szép helyen lakott. Közepes méretű, halványsárgára festett családi házban élt, a kert rendezett volt, olyan, amin látszik mennyit foglalkoznak vele. A fű mindenhol apróra vágva, a virágok katonásan álltak egymás mellett bodító illatot árasztva magukból. Már nagyjából 10 perce ácsorogtál kint, amikor bentről a vér tipikus, fémes szagát érezted meg. Nagyon megijedtél, így nem gondolkodva rontottál be, majd keresni kezdted a forrását. A konyhában, a nappaliban, majd elindultál fel az emeletre. Egyre jobban remegtél, bizonytalan léptekkel haladtál előre az öreg tölgyfa lépcsőn, végül pedig felértél. Körbenézve az egyik ajtó előtt vörös foltokat fedeztél fel. Szemeid kitágultak és kezedet szádra kellett szorítanod, nehogy felsikíts.
Lassan beléptél a helyiségbe. Összeszorított szemeidet kinyitottad és ekkor már nem tudtad megfékezni a hangodat. A szoba, ahol voltál egy fürdőszoba volt és bár mindent a helyén találtál, a fehér bútorokat és a tükröt a vörös folyadék teljesen bemocskolta. Yosetsu cafatokra vágva feküdt a kádban. Víz helyett vérrel volt töltve a porcelán, a fiú testének maradványait pedig belsőszervei ölelték körbe. Teljes sokk lett rajtad úrrá, tested tiltakozott a látvány ellen, mégsem tudtál megmozdulni. A hányás és a sírás közt lebegtél valahol félúton.
Ekkor valaki megfogta a válladat, ezzel kirántva téged a kábultságodból . Ijedten fordultál meg, majd sikítottál fel, amikor megláttad Bakugout talpig mocskosan, kezében egy késsel. Arcán egy pszichopata mosoly terült el, szemei furcsán csillogtak.
– T-te... Te tetted ezt? – kérdezted remegő hangon. Ő elindult feléd, te pedig ezzel egyidőben lassan hátrálni kezdtél. – Igen, de ne félj. Téged nem bántalak – tekintete erre a kis időre megenyhült, majd pillanatok alatt újra vérfagyasztó lett. – Csak azokat, akik el akarnak venni tőlem. Akik el akarják venni azt, ami az enyém.
Hátad a falnak ütközött, Bakugou pedig eléd ért és lenézett rád. Minden porcikád remegett akár a kocsonya és nem értetted, hogy tudtad ennyire félreismerni a szőkét. Katsuki tekintete hirtelen ismét ellágyult és szorosan magához ölelt téged.
– Félsz? – kérdezte a füledbe suttogva. Nemlegesen megráztad a fejed, inkább csak dühös voltál. Nem a robbanós sünire, hanem magadra. Ha hamarabb észrevetted volna, hogy barátodnál nincs minden rendben még időben elvihetted volna orvoshoz és most Awase-kunnak nem kellett volna meghalnia. – Az enyém vagy t/n-chan. Csakis hozzám tartozol, mi tökéletesen kiegészítjük egymást, ugye érted? – Bakugou felkuncogott, de hamar abba is hagyta. Nem válaszoltál neki, ezt pedig nem tolerálta. – Ugye érted?!
Kinyitottad a szád, hogy válaszolj, de nem jött ki hang a torkodon. Túl sok volt ez neked egy napra, az agyad nem volt képes feldolgozni a látottakat és a hallottakat, így egyszerűen kikapcsolt. Az utolsó emléked, hogy Bakugou egy csókot nyom a homlokodra, majd elvesztetted az eszméleted.
