myartistnameis_Ava kérésére Magyarázat: k/n – keresztneved, k/v – kedvenc virágod
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Éppen a laptopod előtt ültél és a könyved legújabb fejezetéhez kerested a megfelelő szavakat és mondatokat, amikor kopogtak. Meglepődve álltál fel, hiszen nemigen szokott hozzátok vendég jönni, így elképzelésed sem volt ki lehet az. Sietősen vágtál át a nappalin, majd kinyitottad a bejárati ajtót. Ez számodra ismeretlen, fekete hajú férfi állt veled szemben, szemei alatt hatalmas karikákkal.
–Üdvözlöm – hajoltál meg. – Segíthetek valamiben? –Aizawa Shota vagyok, Midoriya Izuku osztályfőnöke. –Midoriya k/n vagyok, Izuku nővére, fáradjon beljebb – álltál el az útból, hogy a tanár is be tudjon jönni. Miután levette a cipőjét beinvitáltad a nappaliba. –Az öcsémmel van valami? – Kérdezted aggódóan miután helyet foglaltatok. –Nem. Azért jöttem, mert az iskola úgy döntött a sorozatos támadások után, hogy biztonságosabb lenne, ha a diákok az iskola területén épülő kollégiumokban laknának. Ehhez viszont egy felnőttkorú szülő vagy gondviselő engedélye kell. A szüleitekkel tudnék beszélni? –Sajnos nem, ugyanis az édesapánkat nem ismerjük, édesanyánk pedig meghalt, én vagyok Izuku gyámja. –Részvétem. Ezesetben akkor az ön engedélyére van szükségünk. Beleegyezik. –Úgy gondolom, hogy semmi akadálya, hogy Izuku kollégiumos legyen. Az az álma, hogy hős legyen és nem szándékom őt megállítani ebben – mosolyodtam el. Az öcsém igazán szerencsés és tudom, hogy All Might mellett jó kezekben van. Bár ő is képesség nélkülinek született, mint én kapott az élettől egy második esélyt, amit ki is használt. Hiszem, hogy egyszer majd első számú hős lesz belőle, nincs jogom ettől eltiltani. –Akkor itt írja alá és készen is vagyunk – nyújtott felém pár lapot, amin részletesen le volt írva az, amit Aizawa-san is elmondott. Gyorsan minden szükséges helyre odafirkantottam a nevem.
Ezek után kikísértem a fáradt férfit és mielőtt elment volna telefonszámot cseréltünk, hogy ha bármi van el tudjon érni engem vagy fordítva. Amikor pedig Izu hazaért nagyon boldog volt, hogy engedélyeztem neki a kollégiumi életet és megígérte, hogy mostantól még többet belead az edzésbe, amit csak mosolyogva hallgattam. Nagyon boldog vagyok, hogy Izuku ennyi elszánt és magabiztos, örülök annak, hogy sem az a Bakugou fiú, sem anyu halála nem tudta letörni és eltántorítani az álmától. Innentől kezdve nekem már csak az a dolgom, hogy 100%-osan támogatom és mellette állok.
Két hete már annak, hogy Shota-kun nálunk járt. Azóta egyre többször beszéltünk telefonon, sőt már egyszer egy randira is elhívott. Nem tagadom teljesen beleestem a mindig álmos, hálózsákos férfiba, de egyelőre erről senki nem tud és nem is tervezzük világgá kürtölni. Pláne, hogy még egy pár sem vagyunk... Attól tartok egyedül, hogy egyszer majd Izunak is el kell mondanom és nem tudom hogy fog reagálni rá, hogy az osztályfőnökével járok. Vagy legalábbis olyasmi.
Ma lesz a második randevúnk és nagyon izgulok. Nem rég adták ki az új könyvem, így egész nap nem volt semmi dolgom. A gondolataimat sehogy nem tudtam elterelni, így végül kitakarítottam, főztem Izukunak katsudont vacsorára, sőt még a boltba is elmentem valami szép ruháért. Majd elérkezett a délután is. Felvettem a már kikészített kékeslila alapon virágmintás egyberuhám, raktam fel egy kis visszafogott sminket, megcsináltam a hajam, előszedtem a fekete balerina cipőm és a táskám. Még indulás előtt hagytam a konyhaasztalon egy cetlit Izunak, hogy elmentem, de van vacsora a hűtőben és ne várjon meg, mert nem tudom mikor érek haza.
Ezek után pedig nem csináltam mást, mint vártam. Vártam, vártam és vártam fél percenként ellenőrizve telefonomon az időt, bár ettől nemhogy nem haladt gyorsabban, szerintem direkt féket behúzva haladt. De aztán végre elérkezett a fél hét és Aizawa csöngetett. Kinyitottam az ajtót és te jó ég! Író vagyok mégsem találok arra a látványra megfelelő szavakat. Szmokingban feszített, ráadásul hosszú, fekete haja egy részét hátra kötötte, így az ezúttal nem lógott arca elé szemeit kitakarva. Egy csokor virágot nyújtott felém, ami ráadásul a kedvencem.
–K/v, a múltkor említetted, hogy szereted – pillantott rám. –Nagyon szépek, köszönöm – fordultam meg, hogy vízbe tegyem, de még hallottam, ahogy magnak morog: –Hogy mit szeretnek a nők egy csokor gazban...
Miután visszatértem el is indultunk az étterem felé, amit Shouta kinézett. Nem is volt messze és nagyon szép hely is volt. Elegáns volt, de nem az a nagyon csicsás, a mellettem lévő igazán jól választott. Egy eldugottabb asztalhoz ültünk le, majd nemsokára jött is a pincér felvenni a rendelésünket. Én katsudont kértem, míg Shota sushit. Amíg meg nem hozták az ételt addig beszélgettünk, majd később nekiláttunk a vacsoránknak.
–T/n-chan – szólt Aizawa mikor már ismét kint voltunk a szabadban. –Huh? – néztem rá érdeklődve. –Nem tudom, hogy hogyan kéne ezt, de szeretlek. Ezt el szerettem volna mondani... – Remélem mondanom sem kell, hogy fülig pirultam. Bár lehet, hogy ezt nem látta, hiszen időközben besötétedett. –É-én is szeretlek Shota – mosolyogtam rá halványan, mire közelebb lépett és egy kósza zöld tincset a fülem mögé tűrt. –Gyönyörű vagy – suttogta, majd lágyan összeillesztette az ajkainkat.
Nem hazudok, ha azt mondom abban a pillanatban a fellegekben éreztem magam. A pillangók ezerrel repdestek a gyomromban, a szívem pedig a torkomban dobogott. Kezeimet nyaka köré kulcsoltam, míg ő a derekamnál fogva húzott magához közelebb. Csókunknak a levegőhiány vetett véget percekkel később, kénytelenek voltunk eltávolodni egymástól. Homlokát az enyémnek támasztotta, úgy nézett a szemembe.
–Lennél a barátnőm t/n? – kérdezte meg végül megtörve a közénk beálló csendet. –Lennék – hajoltam felé egy újabb csókért, amit meg is kaptam egy őszinte mosoly kísértében.
