Bakugou x Reader A/N: Bakugou itt a testvéredként fog megjelenni
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mint ahogy mostanában mindig most is sírva sétáltál hazafele. Arcodon egy piros folt éktelenkedett, bordád pedig minden kisebb mozdulatra és levegővételre fájt, nem is akartad tudni, hogy mekkora kék-lila foltot hagyhattak zaklatóid. Pár hete néhány felsőbbéves rádszállt, te pedig hiába voltál Bakugou mind kinézetre, mind belsőre Masarura ütöttél, így bármennyire is szeretted volna képtelen voltál kiállni magadért és leállítani őket. Először csak verbálisan bántottak, akkor mindig azzal próbáltad győzködni magad, hogy ettől legalább lelkileg megerősödsz és jobb hős lesz belőled, de amióta fizikai sérüléseket is okoztak – néha nem is aprókat – feladtad. Látva bátyádat és azt, hogy mennyire jól megy neki hihetetlenül gyengének érezted magad és bár ezt senkinek nem említetted, de félig már lemondtál arról, hogy hős leszel és már munkák, illetve gimnáziumok után néztél. Tudtad, hogyha szólnál Katsukinak vagy Mitsukinak egy fél pillantással képesek lennének elijeszteni bántalmazóid, de tudtad, hogy szüleid nagyon elfoglalt emberek, testvérednek pedig a tanulmányaira kell koncentrálnia, így nem akartad őket a te problémáiddal terhelni. Inkább magadba fojtottad és próbáltad átvészelni azt a pár hónapot, ami még maradt az évből. A titoktartás eddig jól is ment, minden nap elmentél a parkba és csak akkor mentél haza, ha már nem látszott rajtad a fájdalom vagy a sírás egyik jele sem. A mai nap viszont kivétel volt. Bár te teljesen elfelejtetted aznap volt a születésnapod, így mindegyikük azt hazudta, hogy nem tudnak csak éjjel hazamenni, de közben egésznap otthon voltak, hogy meg tudjanak lepni, Bakugou is elsőként hagyta el a kollégiumot utolsó órája után, hogy előtted érjen vissza. Te viszont azt hitted nincsenek otthon, így úgy gondoltad most nem időzöl a parkban, hanem majd otthon kisírod magad. Lassan megérkeztél, előkerested a kulcsod és benyitottál a házba.
–Boldog Születésnapot! – lépett eléd hirtelen egész családod, mire annyira meglepődtél, hogy a sírásod is abbamaradt. Katsuki állt veled szemben, mögötte a szüleitek és mosolyogva néztek rád. Ám jókedvük nem tartott sokáig, ugyanis észrevették könnyes szemeid, illetve a foltot az arcodon. Először testvéred látta meg, s arca egy pillanat alatt komorul el, tekintete pedig elsötétült. Ha valaki Katsuki Bakugou kishúgát meri bántani az nem ússza meg szárazon. A szőke agyvize felforrt és legszívesebben kiabált volna, ám nyugalmat erőltetett magára, nehogy rontson állapotodon. Hevesen megfogta a kezed, majd nem törődve azzal, hogy még a cipőd sem vetted le a nappaliba húzott és a kanapére ültetett. –Melyik seggfej csinálta ezt veled? –É-én... – ahogy megpróbáltad elmondani felelevenedtek benned a történtek és remegni kezdtél. Katsuki méginkább ideges lett, még sosem látott téged így, szíve szerint porrá robbantotta volna azokat, akik ezt tették veled. Átölelt téged, majd szorosan a karjaiban tartott, hogy megnyugodj. Bár nem igazán tudta mit kéne csinálnia kiskorotokban ezt látta Mitsukitól, úgyhogy megpróbálta.
Pár perc elteltével lassan megnyugodtál, így a szőke kissé eltolt magától, hogy a szemedbe tudjon nézni. Masaru hozott neked teát, amit elfogadtál, majd inni kezdted. Amikor megittad az üvegasztalra raktad a poharat és Bakugouhoz bújtál. Tudtad, hogy később ezért még kiabálni fog veled és meg kell ígérned neki, hogy nem mondod el senkinek és úgy teszel mintha meg sem történt volna, de ez most nem érdekelt, biztonságban érezted magad testvéred ölelésében. Katsuki újra szólásra nyitotta a száját, hogy ismét megkérdezze ki bántott, de magadtól beszélni kezdtél. Mindent elmondtál nekik és egyre inkább kapaszkodtál bátyád pólójába. Mikor a mesélés végére értél senki nem szólalt meg, enyhén szólva is sokkoltad a családod többi tagját. Érezted, hogy Bakugou mennyire ideges és ahogy izmai megfeszülnek.
–Miért nem mondtad ezt előbb? – A csendet végül Mitsuki törte meg, aki testvéredhez hasonlóan szívesen tombolt volna leckéztette volna meg iskolatársaid, de nem ne itt és nem most. –Nem akartalak terhelni titeket a problémáimmal – motyogtad. –Nem terhelsz Baka! Szétverem azt a kibaszott pofájuk, amiért egyáltalán rád mertek nézni! Majd amikor lerobbantom a kibaszott elkényeztetett fejük akkor legyen nagy a szájuk! –Vigyázz a szádra kölyök! – Mitsuki szúrósan nézett a mögötted ülő szőkére annak ellére, hogy egyet kellett értenie fiával. Masaru teljesen tanácstalan volt, így csak aggódva nézett rád. Bakugou sóhajtott és lejjebb vitte a hangerejét. –Oi gyere Baka – húzott fel testvéred a kanapéról – nézzünk meg egy filmet, a banya majd elintézi, hogy minimum kicsapják azokat rohadékokat az iskolából. Az öreg meg vett a kedvenc sütidből. Te csak bólintottál, majd hagytad, hogy Katsuki a szobájába vezessen. Amíg te elfeküdtél az ágyában ő addig hozott fel neked édességet, magának meg csípős chipset. Lerakta a tálakat az éjjeli szekrényére és melléd feküdt. –Sajnálom, hogy elrontottam a meglepetést – motyogtad mielőtt elkezdődött volna a film. –Olyan idióta vagy – morgott a szőke – nem rontottál el semmit, majd holnap rendesen megünnepeljük a szülinapod. Most pedig kuss és nézd a filmet.
