Anime one shots BEFEJEZETT

Will you marry me?

Victuuri

[Victor]

Miután Yuuri megnyerte az ezüstérmet és vége lett a versenyeknek úgy döntöttem, hogy elviszem őt valahová pihenni, hiszen megérdemli – az elmúlt hónapokban nagyon keményen edzett. Ráadásul tökéletes alkalom arra, hogy megkérjem szerelmem kezét. Sokat gondolkodtam azon, hogy hová is mehetnénk, égül pedig a választásom Dél-Koreára esett. Mégpedig azért, mert Yuuri két dolgot szeret a legjobban – a természetet és a hasát. Abban az országban pedig sok-sok növény és mégtöbb finom étel van, úgyhogy nagyon melléfogni nem tudok vele. Legalábbis remélem. Azt szeretném, hogy Yuurinak nagyon jó legyen.
Amikor végleges lett az ötlet utána néztem mindennek és még SeungGilt, Kobuta-chan koreai ellenfelét is kikérdeztem, illetve tanácsokat kértem tőle. Bár azt megjegyezném, hogy nem volt túl könnyű, kicsit zárkózott. De sebaj, amit tudni szerettem volna, azt már tudom és jelenleg már Szöul felé repülünk, bár ezt Yuuri még nem tudja.

...

–Hol vagyunk, Victor? – kérdezte az én Yuuri-chanom a landolás után, már a reptéren, majd körbenézett. – Sugoi!*
–Szöulban vagyunk – mosolyogtam rá és egy puszit nyomtam a szájára.

Ezután fogtuk a csomagjaink és kerestünk egy szabad taxit, ami elvisz minket egy gyönyörű szállodához. A célpontunk innentől kezdve pedig már nem volt meglepetés, mivel a sofőr nem tudott angolul, csak japánul, ezért Yuurinak kellett vele beszélnie. Bár már elkezdett engem tanítgatni, de olyan nehéz~! Ő bezzeg olyan gyorsan haladt az orosszal... Unfair~!
Megérkezés után lepakoltunk, de mást nem csináltunk, mivel a gép késő este érkezett meg. A városnézést majd csak holnap kezdjük. Olyan izgatott vagyok, remélem majd Yuuri igent mond! Most éppen itt alszik mellettem és nagyon aranyosan néz ki. Olyan, mint egy kismacska. Mint azon a képen, amin Yurio-channal van macskafülben.

Már két napja vagyunk itt Szöulban és ma fogom megkérni a kezét. Még a hotel étterem részében ebédeltünk, majd délután a közeli nemzeti parkba indultunk, ahova ültettek japán cseresznyefákat. Ez Yuuri kedvenc növénye, így ezért gondoltam arra, hogy itt fogom eljegyezni. Egyébként tényleg nagyon szépek, teljesen megértem Yuu-chant. Bevallom nagyon izgulok, hiszen az sem biztos, hogy igent mond. Nem akarom, hogy a válasza nemleges legyen, abba biztosan belebetegednék. Nagyon szeretem Yuu-chant, örülök, hogy megismertem és magamra hallgatva elmentem hozzá Japánba.
Lassan, de biztosan megérkeztünk a parkba. Körbesétáltuk az egészet, direkt a legvégére hagyva a már említett, rózsaszín fákat. Egy patak keresztezte az utat, amin egy kicsi nyírfahíd vezetett át – ez igazán hangulatossá tette. Ahw, olyan szép ez a hely!
A víz fölé sétáltunk, a fekete hajú angyalom a korláthoz lépett és onnan nézte a lomhán folyó vizet. Egy ideig őt figyeltem, majd mögé lépve megkocogtattam a vállát, hogy rám figyeljen. Amikor pedig felém fordult letérdeltem elé pulóverem zsebéból kihalászva a kicsi, selyemdobozt.

–Yuuri Katsuki, tudom, hogy nem vagyunk sok ideje együtt, nagy mindennél jobban szeretlek és ez így is fog maradni. Hozzám jönnél? – kérdeztem tőle, mire a Yuuri.exe leállt. Percekig csak kitágult szemekkel, sokkoltan nézett rám, amint pedig magához tért a nyakamba ugrott és elborultunk.
–Igen, persze! – kezdtek el folyni a könnyei, mire csak szorosan magamhoz öleltem. Nagyon, nagyon boldog voltam, hiszen Yuuri igent mondott. Teljesült az álmom!
–Örülök – mosolyogtam rá, majd gyengéden megcsókoltam.