Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
El sem hitted, hogy tényleg ott állsz a kadétok között és hallgatod Erwin szónoklását. Emlékeztél, hogy első napod után mindenedben izomláz égett és olyan fáradt voltál, mint még soha. Akkoriban nem hitted el, hogy végig fogod tudni csinálni, azt meg pláne nem, hogy az egyik legjobb leszel a kadétok között. Ám ezen már csak mosolyogni tudtál, nem titok teljesen megváltoztál a kiképzés alatt. Lelkileg és testileg is erősödtél, ami látszott is rajtad. Ebben a pillanatban egy alacsony, fekete hajú férfi sétált fel a sebtében felállított pódiumra. Unottan állt az idősebb mellett, íriszeit a 'kölykökön' jártatta. Szemeid felcsillantak, végre egyel közelebb kerülhettél ahhoz az emberhez, aki miatt csatlakoztál. Régen, amikor még mindketten a Földalatti városban éltek szoros barátságban voltak – csakúgy, mint Isabellel és Farlannal – ám őt Erwin a sors kegyetlen játéka miatt nem tudta kimenteni. Szétszakadtak, pont, amikor (név) már elég bátornak érezte magát ahhoz, hogy bevallja a mogorva barátjának érzéseit. A földi pokolban már kezdte elveszíteni a reményt és feladni, amikor meghallotta, hogy Leviból hadnagy lett. Nem is volt kérdés mit fog csinálni, gondolkodás nélkül jelentkezett a kiképzésre. (Név) teljesen elveszett emlékeiben, s már csak akkor eszmélt fel, amikor azoknak kellett jelentkezniük, akik a Felderítő Egységhez szeretne csatlakozni. Keze pillanatok alatt lendül fel, majd körbenézve boldogan vette észre, hogy egyetlen új barátja Sasha Braus vele marad.
Erwin az ott maradtaknak mondott még pár szót, majd vége is lett a beszédnek. Te a többiekre nem figyelve indultál meg a két férfi után.
–Levi hadnagy – tiszteletél. Hangodra mindketten megfordultak, majd kérdőn néztek rád. – Szeretnék önnel beszélni, ha lenne rám egy kis ideje.
Reménykedve néztél rá, s titkon nagyon szeretted volna, hogy emlékezzen rád annak ellenére, hogy ehhez a vágyadhoz nem fűztél sok reményt. Rég volt és változtál is, ráadásul mostanra jó pár centivel le is körözted Levit magasságban. A férfi egy ideig mérlegelt, majd biccentett egy aprót.
–Egy perced van kölyök – Erwin legnagyobb szerencsédre magatokra hagyott titeket. –Valószínűleg már nem emlékszel rám, de Levi.. én szeretlek – arcod halványan elpirult, ám elég sötét volt ahhoz, hogy Levi ezt ne vegye észre. –Velem ne szórakozz kölyök! – dörrent rád, mire összerezzentél. Nem számítottál rá, hogy ennyire durva lesz. Érezted, hogy szíved apró darabokra törik, ám nem mutattad. Megvetően nézett rád. – És neked csak Levi hadnagy esetleg. Nem vagyunk olyan kapcsolatban, hogy tegezz. –Nem érti uram – nem fogod feladni, ebben biztos voltál. – (Teljes név) vagyok és már több éve el szerettem volna mondani ezt. Én ismerem magát.
Semmit nem tudtál leolvasni Levi arcáról, meredtén nézett rád. Érezted, hogy a sírás fojtogatni kezd, így pár perc némaság után megráztad a fejed, megfordultál és már indultál volna a társaid után, amikor a férfi a kezed után kapott. Kérdőn fordultál vissza.
–Mit mondtál...? Mi a neved? – Hangja most csendesebb és lágyabb volt. Eldugott, elfeledett emlékei most ezrével rohamozták meg. –(Teljes név) vagyok uram. –(Név)... – szemeibe könnyek gyűltek, ám nem engedte szabadjára. Kezed kihúztad az övéből, majd nem habozva szorosan átölelted. Levi először csak esetlenül állt karjaid közt, ám végül megtört és többé nem volt képes visszafogni érzelmeit. Olyan hévvel ölelt vissza, hogy mindketten a földön kötöttetek ki, ám ez abban a pillanatban egyikőtöket sem érdekelte. Ott, este, a porban Levi a nyakhajlatodba fúrta a fejét és néma, kétségbeesett zokogásba kezdett. Erősen szorította ingedet miközben végre kiadta magából több évnyi elnyomott fájdalmat. Te a fejére hajtottad sajátod s a karját nyugtatólag simogattad. Annyi év után is te voltál az egyetlen, aki előtt Levi képes volt ledobni az álcáját és megmutatni sebezhetőbb énjét.
Fogalmad sem volt mennyi ideig ülhetettetek a porban, abban azonban biztos voltál, hogy fél óránál többet. Levi lassan megnyugodott és elhúzódott tőled. Szemei vörösek voltak, ám látszott rajta, hogy megkönnyebbült.
–Én is szeretlek (név). Mindig is szerettelek – szólalt meg amikor teljesen összeszedte magát. Homlokát a tiednek döntötte és teljesen elveszett (szemszín) íriszeidben. – De biztos vagy ebben? Változtam, nem biztos, hogy az vagyok, mint akit szerettél. –Én is változtam Levi, de az érzéseim mégsem. Teljesen biztos vagyok bennük – A veled szemben ülő mintha csak erre várt volna ajkaid után kapott és lágy csókot kezdeményezett. –Töltsd nálam a ma estét. Azt hiszem van miről beszélnünk. – Egyetértően bólintottál, majd lassan feltápászkodtatok. – ...És ha lehet erről ne beszélj senkinek. –Nem fogok – mosolyogtál rá.
Kéz a kézben indultatok el Levi szobájába, ahol aztán egymást ölelve, két bögre tea társaságában beszélgettétek végig az estét.
