Woman Like Me (Lewis Hamilton ff.)

46.

Szörnyű hányingerrel keltem fel, így amilyen gyorsan tudtam kipattantam az ágyból és a fürdőbe siettem, aztán a tegnap esti bolognaimal szemeztem. Nagyot sóhajtva lehúztam a WC - t, majd megmostam a fogamat. Fáradtan a hajamba túrtam, majd visszamentem a hálóba, ahol az én drágalátos sonka barátom aludt. Persze, hogy semmit sem vett észre az én reggeli akciómból. Visszadőltem a paplanok közé, majd a hasamra tettem a kezemet és a plafont nézegettem. Nem is attól félek,hogy el kell mondanom Lewisnak, hogy terhes vagyok, hanem, hogy mi lesz utána. Nagy eséllyel jövőre már nem tudok kijárni a futamokra a nagy pocakom miatt, így otthonról kell követnem a fiúkat. De hol lesz az az otthon? Monacó? London? Hogy fogok az esetek többségében egyedül nevelni egy gyereket? Persze, Lewis mindenben támogatni fog, de az év nagy részében a világ különböző pontján fog versenyezni. Bármennyire is szeret, képtelen lenne feladni miattam a versenyzést és nem is lennék képes ilyenre kényszeríteni.

-Minden rendben? - zökkentett ki gondolataimból Hamilton.

-Persze. - pillantottam fel rá, halvány mosollyal az arcomon.

-Pedig olyan rémült arccal néztél. - ásított egy nagyot a brit.

-Csak gondolkodtam. - vontam meg a vállamat.

-És mire jutottál? - fordult felém, halvány mosollyal az arcán Lewis.

-Nem kell neked mindent tudnod Hamilton. - jegyeztem meg ravaszon, Lewis pedig felnevetett.

-Jobban vagy már? - váltott témát az én barátom.

-Sokkal. - bólintottam, majd hirtelen felindulásból Lewis kezét a hasamra tettem.

-Miért tetted a kezemet a hasadra? - húzta össze a szemöldökét értetlenül.

-Csak úgy. - mondtam, majd az ő kezére tettem a kezeimet. Itt a megfelelő pillanat. - Lewis vala.... - hirtelen megszólalt a brit telefonja, aki azonnal azért nyúlt, ezért gyorsan elhallgattam. Körmeimet kezdtem el nézegetni és magamban kezdtem el szentségelni az illetőt, akinek pont most kellett felhívnia Lewist.

-Nekem mennem kellene. - nézett felém sonka barátom, miután letette a telefont. - Apáék most érkeztek meg a reptére, muszáj kimennem értük.

-Én szerintem maradok még egy kicsit. Beszélnem kell még a lányokkal is. - feleltem csalódottan. Hamilton egy aprót bólintott, majd a számhoz hajolt és adott egy jó reggelt csókot. Gyorsan összeszedte magát és magamra is hagyott a szobában. Szomorúságomban hirtelen kiugrottam az ágyból, de azonnal leültem, mert forgott velem a szoba. Vettem pár mély levegőt és reménykedtem, hogy elmúlik, de csak rosszabb lett. Kezembe vettem a telefonomat és küldtem egy SOS sms-t Emily-nek, aki másfél perccel később már beviharzott a szobába, Olivia-val és Daniel-el a nyomában.

-Mi baj Vic? - guggolt le elém Oli és a homlokomra tette a kezét.

-Felakartam kelni, de elkezdtem szédülni. - motyogtam, fáradtan.

-Ettél egyáltalán ma még valamit? - kérdezte Em, én pedig megráztam a fejemet. - Szívem gondolnod kell a kicsire.

-MI VAN? - kiáltott fel Danny, mi pedig rémülten az ausztrál felé nézett.

-Édes egy kicsit halkabban,mert tőled zeng az egész épület. - felelte Emily feszülten, majd a kezembe adott egy üveg vizet.

-Miután elmagyarázzátok ezt az egészet. - ült le mellém, majd érdeklődve rám pillantott. - Kezdheted.

-Jól van. Terhes vagyok. - sóhajtottam az ausztrál, pedig örömében a karjába zárt.

-Úristen ez csodálatos hír. Én leszek a legjobb bácsikája. - ujjongott Dan. - Már nem azért, de most nagyon mérges vagyok Lewisra. Egyszersem említette volna, hogy trónörökös van láthatáron. - a lányokkal szótlanul összenéztünk, amitől Daniel szemei golflabda nagyságúak lettek. - LEWIS NEM IS TUD RÓLA?