Woman Like Me (Lewis Hamilton ff.)

36.

Álmosan átfordultam a másik oldalamra, majd bágyadt arccal néztem ahogy az esőcseppek lefolynak az ablakon. Az időjárás tökéletesen tükrözi a hangulatomat. Még kb. fél órán keresztül néztem az eső zuhogását, majd kikeltem az ágyból és a fürdőbe mentem. Megengedtem a vizet és hagytam kellemes meleg víz arcomra folyjon, remélve, hogy ezzel kimosom az emlékezetemből Lewist. Bármennyire próbáltam elterelni a figyelmemet, egyszerűen nem tudtam nem rá gondolni. Lehet, hogy egy nagyon hirtelen meghozott döntés volt, hogy szakítunk, de ha az elmúlt két hétben egyáltalán nem bízott bennem akkor honnét vegyem a jövőben nem történt volna meg ez újra?

Miután megfürödtem gyorsan megszárítkoztam, majd lementem a konyhába remélve, hogy találkozok valakivel. De sajnos csak egy cetli várt, amin az állt, hogy nem akartak felkelteni, de bementek városba, majd jönnek. Unottan benéztem a hűtőbe, majd kivettem a maradék citromos pitét és leültem a tv elé és elkezdtem olaszul nézni a Jóbarátokat. Nem tagadom az elmúlt napokban ez volt az egyetlen, amiben örömöt tudtam szerezni. Hirtelen megszólalt a csengő és az ajtó felé kaptam a fejemet. Nagyot sóhajtva felkeltem a kanapéról, majd az ajtó felé siettem, de előtte kinéztem az ablakon, hogy ki is lehet. Ott állt az ajtóban Lewis egyáltalán nem foglalkozva azzal, hogy szakad az eső. Összepréseltem az ajkaimat és próbáltam nem elsírni magamat. A csengő újra megszólalt, én pedig halkan lecsúsztam a földre és a hajamba vezettem a kezeimet. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Nem tudtam, mi a jó döntés. Végül a józan ész győzött, így felkeltem a földről és lassan kinyitottam az ajtót. Mindkettőnk meglepődött a másik állapotán. Lewis csurom víz volt, göndör fürtjei homlokába zuhantak, szemei alatt karikák. Én koszos pulcsiban, egy szakadt nadrágban álltam előtte, kisírt szemeimmel és kócos hajammal.

-Szia! - halvány mosollyal az arcán köszöntött.

-Szia! - egy aprót hátráltam és a pulcsim ujját húzogattam. Szívem szerint azonnal magamhoz, húztam volna, hogy édes ajkaink újra találkozzanak. Elakartam felejteni ezt az egészet, csak vele akartam egy olyan világban, ahol nincsen semmiféle féltékenykedés, sem Marcus. Csak ő és én.

-Vic, én nagyon sajnálom. - mondta Lewis, de nekem abban a pillanatban nem számított az, hogy mit mond. Másodpercek alatt előtte termettem és durván magamhoz húztam, majd ajkaink újra találkoztak. Kezeim göndör fürtjeibe vándoroltak, majd meghúztam a haját, aminek a hatására Lewis belemorgott a csókunkba. Orromba azonnal belopta parfümjének vaníliás aromája, amitől azonnal elkábultam. Ha lehetséges még közelebb húzott magához, én pedig lelöktem vizes kabátját. Hirtelen Lewis felkapott a fenekem alatt megtámasztott és kitartóan csókolt tovább. Miközben lefektetett az ágyra gyorsan lekaptam róla a pólóját, így megláttam sűrűn tetovált felsőtestét. Lewis sem tétlenkedett ő is hozzám hasonlóan megszabadult a pólómtól, majd a nyakamnál fogva újra közel húzott magához.

-Te citromot ettél? - hevesen lihegve vált el tőlem a férfi.

-Te mindig ennyire ünneprontó vagy? - a tarkójánál fogva húztam vissza és mindketten belemosolyogtunk a csókunkba. Egy picit megemeltem a csípőmet, hogy Lew könnyebben leszedhesse a sortomat. Farkasszemet néztünk egymással, majd Lewis sokkal gyengédebben megcsókolt. Számról lassan letért a nyakamra és beletúrt a hajamba.

Egy kicsivel később fejem Lewis mellkasán pihent és az ott megtalálható tetoválással játszottam, addig ő a göndör hajammal.

-Marcus, nem véletlen volt itt. - szólaltam meg hosszú idő után először. - Még mielőtt elkezdenél összeesküvés elméletek alkotni, nem azért jött, hogy megszerezzen magának vagy más hülyeség. Egy munkaajánlat miatt jött. A Sony vezérigazgatói székét ajánlotta.