Woman Like Me (Lewis Hamilton ff.)

32.

Lewis pár méterre tőlem a rollerján állva sietett a csapathoz, én pedig a napszemüvegemet lehúzva figyeltem távolodó alakját. Mindketten azt gondoltuk, hogy hamarosan elfog múlni a feszültség kettőnk között, de egyre rosszabb lett. Már a világ legkisebb dolgán is összetudunk veszni, így az elmúlt napjaink pohártörésekből, sértegetésekből és ajtócsapkodásokból állt. Főleg azután,hogy Lewis megtudta, hogy holnap Marcussal elmegyek egy partyra.

-Szia Vic! - hallottam meg a hátam mögött Cate hangját.

-Cate! - tártam ki a karjaimat boldogan.

-A hercegednek nem kellene szólni? - mutatott Lewis felé, aki a rollerjén száguldott tovább.

-Sietnie kell. - legyintettem, mintha ez tök természetes lenne.

-Szívem minden rendben? - érintette meg a vállamat aggódva. - Feszültnek tűnsz.

-Persze. - kuncogtam fel halkan, de egyáltalán nem tűnt hihetőnek.

-Figyi, igyunk meg egy kávét és beszélgessünk. - karolt belém és Pierre csapatának a boksza felé kezdett húzni. Hiába kezdtem el ellenkezni a lánnyal, azonnal elcsitított, így nem volt más választásom. - Hallgatlak Vic. Mesélj,mi történt?

-Őszintén még én magam se tudom, hogy mi történt. - sóhajtottam, majd az asztalra támaszkodtam. - Az előző futamon találkoztam egy régi barátommal, Lewis féltékeny lett és azóta megy ez az egész.

-De honnét ismered ezt a férfi? - kérdezte kíváncsian Cate.

-Régebben együtt dolgoztunk, de aztán Los Angelesbe költözött, így megszakadt kettőnk között a kapcsolat. Múlt héten meghívott egy ebédre, hogy egy kicsit beszélgessünk....

-Ez úgy hangzik mintha egy randi lenne. - húzta el a száját.

-Nem volt az, hanem...... - akadtam meg. Victoria muszáj elmondanod valakinek. - A Sony elnöki székét ajánlotta nekem.

-Úristen Victoria! Ez nagy dolog! - ugrott fel a székből és azonnal magához ölelt. Minden erőmmel azon voltam, hogy egy hihető mosolyt csaljak az arcomra, de inkább egy vicsorgásra hasonlított. - Várj, te nem örülsz neki?

-De, csak, Los Angelesbe kell költöznöm miatta. - bukott ki belőlem és éreztem, hogy egy könnycsepp folyik le az arcomon.

-Jaj, Vic. - mellém húzta a székét, majd megsimította a fejemet. - Lewis tud róla?

-Ez a másik probléma. - motyogtam szomorúan. - Szeretem Lewist, fontos szerepet tölt be az életemben. De a munkámat is szeretem. Akkor itt van Charles is, ha elfogadom Marcus ajánlatát, akkor az összes munkámat vissza kellene dobnom köztük Charles kezét is el kellene engednem. A többiekkel is kevesebbet találkoznék. Lando és Danny nélkülem meghalnának annyira életképtelenek. Téged is ritkábban látnálak.

-Neked nem az a problémád, hogy  nem tetszik az ajánlat, hanem, hogy távol lennél a szeretteidtől. - mondta halkan a lány.

-Az elején annyira utáltam ezt a helyet. Most meg olyan, mintha a második otthonom lenne. - nézegettem szomorúan a körmeimet.

-Szerintem az lenne a legjobb, ha beszélnél Lewissal. Mégis az lenne most a legfontosabb, hogy meglenne kettőtök között a békesség. - nézett a szemeimbe Cate.

-Nem tudom, hogy mennyire akar beszélni velem. - húztam el a számat. - A jó reggelten kívül ma nem váltottunk még egy szót sem.

-Basszus. - felelte szomorúan Cate. - Múlt hét óta ennyire nagy a feszültség?