Woman Like Me (Lewis Hamilton ff.)

29.

-Nagyon kedvesek vagytok, hogy meghívtatok az állatkertbe, de inkább otthon maradtam volna. - hajoltam előre Daniel és Emily közé,majd inkább hátradőltem,hisz mindketten nagyon csúnya pillantással jutalmaztak meg.

-Vic, ma van a szülinapod! Milyen az már, hogy egyedül töltöd?! - gondolkodott hangosan Emily. Csak én lehetek ennyire szerencsétlen, hogy az összes barátom nem ért rá velem tölteni, így én inkább sorozat nézéssel töltöttem volna a napot.

-De így csak egy plusz egy fő vagyok a randitokban. - forgattam meg a szemeimet.

-Ez nem is igaz. - felelték egyszerre.

-Az előbb arról beszéltetek, hogy az állatkert után elmentek vacsizni a város legromantikusabb éttermébe. - magyaráztam, majd Em kínosan elhúzta a száját. - Nyertem.

-Nem akarjuk, hogy magányosnak érezd magad a szülinapodon. Lewis Angliában, Charles Maranelloban, Sarah Nizzaban, Oli pedig családi ebéden van. - mondta Danny, majd folytatta. - Megígérem veszek neked egy plüss zsiráfot.

-Nem tudom, hogy ennek most örülnöm kéne... - nevettem el magamat. Miután megérkeztünk az állatkerthez megvettük a belépőket, gyorsan tudatosult bennünk, hogy rajtunk kívül csak családok vannak.

-Nézzétek itt vannak Lando rokonjai. - mutattam a gyűrűsfarkú makikra,akik éppen egy görögdinnyén veszekedtek.

-Miért pont gyűrűsfarkú maki? - nézett rám értetlenül Emily.

-Kicsi és aranyos, de ha a kajájáról van szó akkor támad. - mondtam, majd egy fotót készítettem a kicsi állattokról. Bármennyire is ódzkodtam ettől az állatkertes sétától, de valahogy a szebbnél szebb állatok között sétálgattunk, teljesen lenyugodtam a természet ölelésében.

-Úúú, ide menjünk be! - kiáltott fel boldogan Emily a fóka show táblája előtt. Daniel nevetve követte barátnőjét, én pedig egy nagyot sóhajtva követtem őket. Leültünk a legelső sorba, két kisgyerek mellé, akik az édesanyjukkal jöttek és közben a csokis fagyijukat majszolták. - Annyira imádom a fókákat! - ujjongott mellettünk Em, én pedig hihetetlenül megráztam a fejemet. A műsor kezdete előtt hirtelen egy csokoládé fagylalt landolt a szoknyámon, így ideges lettem.

-Srácok én elmegyek mosdóba, mert tiszta fagyi vagyok. - pillantottam kettejük felé és a ruhámra mutattam.

-Ajj, maradj Vic, nagyon jó lesz, majd utána elmegyünk mosdóba. Kérlek maradj. - pillantott rám Em kiskutya szemekkel.

-Jól van. - forgattam meg a szemeimet, majd hátradőltem a széken. Hirtelen két fóka jelent meg, akik azonnal a vízbe ugrottak. Ugráló karikákat kaptak el, ugrottak át és boldogan tapsoltak a közönség felé. Emily ujjongva figyelte az állatokat, én pedig gondterhelten pillantottam Dannyre.

-Nyugi, már nincs sok. - felelte az ausztrál, közben a műsort figyelte.

-Van-e itt olyan akinek ma van a szülinapja? - szólt bele a mikrofonba a gondozó nekem, pedig bevillant valami. Emily soha nem ujjongott ennyire a fókákért, nem véletlen, hogy pont akkor sétáltunk a fókáknál amikor az ő műsoruk volt. A kis mocsok.

-Igen. - kiáltott fel Em és felém mutatott.

-Em, fejezd be! - hadartam mérgesen és próbáltam lentebb csúszni a széken.

-Vic, ne csináld már ezt! - nézett rám Dan.

-Hölgyem kijönne egy kicsit segíteni? - kérdezte a férfi, én pedig a szemeimmel megfojtottam a gondozót. Mérgemben felálltam a székről és végignéztem azon a srácon, aki a szoknyámra borította a fagyiját, hogy ő is érezze a dühömet, majd besétáltam a fókák közé. Miután elmondta a gondozó, hogy mit kellene csinálnom unottan az állat felé fordultam és vártam, hogy a fóka megegye a kezemből a halakat. Eldobtam a labdát a vízbe az állatnak, aki utána húzott, majd visszahozta nekem és megpuszilta a fejemet. Lehet, hogy páran ennek örültek, én úgy éreztem magamat,mint egy bohóc. Miután a fóka teljesítette az utolsó trükköt beleugrott a vízbe, aminek a hatására a víz, rám csapódott és már nem csak csokis voltam, hanem csurom vizes is. Emily boldogan videózta a történteket és csak egy valakitől visszhangzott a helyszín. Persze, hogy Daniel nevetésétől.