Woman Like Me (Lewis Hamilton ff.)

26.

A telefonomba belemerülve várakoztam a liftben, amikor egy nagy sóhajt hallottam meg.

-Még mindig mérges vagy? - kérdezte félve Lewis. Unott arccal rápillantottam, majd újra a mobilomat kezdtem el nyomkodni. - Szóval igen.

-Örülj annak, hogy nem égettem el a ruháidat. - forgattam meg a szemeimet.

- Tudod, hogy véletlen volt. - ölelte át a vállamat és a fejét a fejemre döntötte.

-A pályán hagytál! Egyszerűen eltűntél, tudod mennyire aggódtam érted?! - emeltem fel a hangomat.

-Aggódtál értem? - fordított maga felé meglepődve.

-Igen, a barátom vagy, nem szeretném, ha bajod esne. - vágtam rá azonnal, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. - De ebből ne gondold azt, hogy megbocsátottam neked.

-Van egy olyan érzésem, hogy nem lesz egyszerű napom. - gondolkodott a brit hangosan.

-Ha rajtam múlik akkor igen. - kacsintottam rá, majd hirtelen megszólalt a telefonom. - Szia Gia! Mizujs?

-Charles..... - szipogott a telefonba a lány, én pedig elkezdtem pánikolni.

-Mi a baj? - kérdeztem félve, és Lewis érdeklődve pillantott rám.

-Szakított velem. - mondta az én szemeim golflabda nagyságúra nyíltak. - Egy sms-ben.

-Micsoda? - emeltem fel a hangomat erélyesen. Egyáltalán nem Charlesra vall ez a magatartás.

-Én nem szeretném, hogy miattam legyetek rosszba, nem is ezért hívtalak, csak szeretném tudni az okokat. - magyarázta, amit teljes mértékben megértettem. Mindenkinek jár a magyarázat.

-Egy több éves párkapcsolatot nem lehet, így lezárni, szóval teljes mértékben megértelek. - bólintottam egy aprót. - Figyelj beszélek vele! Te pedig nyugodj le édesem, igyál egy kis teát, vegyél egy fürdőt.

-Rendben. És Vic, köszönöm. - válaszolta Giada.

-Ez természetes szívem. - mosolyodtam le, majd szakítottam a hívást.

-Mi történt? - pillantott rám Lewis.

-Ha a tesóm kirepülne a hotel szobájából, akkor ne lepődj meg. - motyogtam idegesen.

-Akarom én tudni, hogy mit csinált? - gondolkodott hangosan a férfi.

-Szakított Giadaval egy sms-ben. - meséltem,Hamilton pedig meglepetten nézett rám. - Szegény lány, nem véletlen, hogy ennyire kiakadt.

-Azért ne avatkozz bele annyira. Nem kellene, összeveszned az öcséddel. - érintette meg a vállamat Lew.

-Én nem akarok beleavatkozni, csak emlékeztetem rá, hogy ne egy kibaszott sms-ben szakítson már a barátnőjével. Senki sem érdemli ezt. - magyaráztam, szerintem jogosan.

-Ez jogos. Csak légy egy picikét nyugodt, ne úgy menj be hozzá, hogy Charles Leclerc én kitekerem a nyakadat. - utánzott engem a brit, én pedig értetlenül megráztam a fejemet.

-Nem is vagyok ilyen. - húztam össze a szemöldökömet.

-Nincs energiám veled veszekedni. Szóval légy kedves Charlessal és ne avatkozz bele. - felelte Lewis és adott a számra egy puszit, majd magamra hagyott. Visszamentem az öcsém szobájához, majd hangosan elkezdtem dörömbölni az ajtaján.

-Mi van már megint? - nyavalyogta a fiú.

-Charles Leclerc két perced van, hogy elmagyarázd, hogy mi ez az egész ami közted és Gia között történt. - öcsémet kikerülve léptem be a szobába, majd leültem a kanapéra.