Woman Like Me (Lewis Hamilton ff.)

25.

-Lewis! Mennünk kellene! - léptem ki a hálóból, de azonnal elhalkultam ahogy megláttam, hogy az én barátom egy takaróba betekerve alszik a kanapén. Leguggoltam a heverő elé, majd lágyan elkezdtem simogatni az arcát. - Háromszázzal száguldasz egy rakétában és mégis egy náthától a halálodon vagy.

-Majd megtudnád. - motyogta rekedten és a hátára fordult.

-Vitaminok, egy kis tea és pár nappal alatt meggyógyulsz. - feleltem,majd felálltam és megfogtam a kezét. - Kelj fel nagyfiú!

Nem jó ha valaki beteg, de ha egy férfi beteg az a barátnőjének a legrosszabb. Az állandó nyavalyás hogy mennyire rosszul vannak és, hogy állandóan a barátnőjüket ugráltatják. Én persze olyan ember vagyok aki nagyon nem szereti ha megmondják neki, hogy mit csináljanak, így nem meglepő, hogy a hétvégén nem egyszer vesztünk össze.

-Látom nagyon jót szórakozol. - morogta Lewis, majd felállt és elindul az ajtó felé.

-34 éves felnőtt férfi vagy és úgy viselkedsz, mint 5 éves gyerek. - forgattam meg a szemeimet és megfogtam a táskámat.

-V, a gyógyszerektől beképzelhetem azt, hogy itt van egy baba? - kiáltotta a brit.

-Micsoda? - húztam össze a szemöldökömet és utána mentem. - Ha azt mered mondani, hogy ez a te gyereked, én kicsapom mindenki előtt a balhét.

-Nem az enyém. Itt volt a folyosón. - mondta Lew közben pedig a kisfiút fogta a kezében. Szótlanságomból azonnal rájött, hogy nagyon mást gondolom ezért megszólalt. - Azonnal felejtsd el ami a fejedben van. Nem láttam meg soha ezt a kis srácot.

-És most mit csinálunk? - kérdeztem miközben a megsimogattam a baba fejét, aki elnevette magát.

-Menjünk le és nézzük meg, hogy nem keresik-e. - vonta meg a vállát és megnyomta a lift hívót. Időközben átvettem Lewistól a kicsit,hisz mégsem kellene megfertőznie a kisfiút. Miközben a liftben várakoztunk a gyerek az én csillogó ékszereimmel játszadozott,én pedig gyönyörködtem benne. Édes barna fürtök a feje tetején, tengerkék szemek,angyali arc. Ha Lewis nem érintette volna meg a hátamat,hogy kilépjünk a felvonóból akkor szerintem még most is ott állnék a fiúval a kezembe.

-Cuki kisfiú!-felelte mellettem Max.

-Igen,most találtuk az emelten. Nem tudom ki hagy magára egy ilyen cuki kisgyereket.-magyaráztam,majd a pici fiú arcát megpusziltam.

-Héé én is cuki vagyok.-durcázott a holland én pedig elnevettem magamat.- És mi van a másik fiúddal?

-Arrgh,halálán van.-forgattam meg a szemeimet amin a Maxie jót szórakozott.

-Szóval megkérdeztem a recepción,hogy tudnak-e róla valamit. Azt mondták,hogy nem látták még.-lépett mellénk Lewis,majd kezet fogott Verstappennel.

-Akkor mi lesz?-kérdeztem.

-Elvisszük magunkkal. Nagy eséllyel a szülei is a pályán dolgoznak,szóval biztos,hogy keresni fogják. -magyarázta a brit én pedig értetlenül felvontam a szemöldökömet,hisz rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem.

-Hmm... nem rossz ötlet,de van egy kérdésem. Hogy akarod bejuttatni?-ráztam meg a fejemet. Lewis a kisfiú fejére tette a Mercedeses sapkáját és a napszemüveget.

-Már csak egy póló kell és meg is vagyunk.-kacsintott rám,én pedig inkább magamban tartottam a többi kérdéseimet. Miközben a pályára tartottunk én a kicsivel ültem hátul és egymást szórakoztattuk.

-Mi az?-pillantottam a vigyorgó Lewisra.

-Semmi.-rázta meg a fejét,de küldtem felé egy nem szép pillantást,így elmondta.-Jól áll a kezedben a gyerek.