Woman Like Me (Lewis Hamilton ff.)

40.

Szokásomhoz hűen hamarabb felkeltem, mint Lewis, így azonnal elfoglaltam a fürdőszobát. Nyugodtan vettem egy fürdőt és a világ legnagyobb nyugalmával pihentem a habok között egészen addig, amíg meg nem hallottam egy hangos kiáltást. Gyorsan kiugrottam a kádból magam köré tekertem egy törölközőt és az ajtó felé siettem egyáltalán nem foglalkozva azzal, hogy tiszta a hab az egész testem.

-Kávéval teli szép reggelt Vic! - jelent meg az ajtómban óriási mosollyal az arcán Lando és Max.

-Fiúk! Mi az oka ennek a gyönyörű köszöntésnek? - még jobban összehúztam magamon a törölközőt és egy nagyon csúnya pillantással néztem a két fiúra.

-Kellene egy kis segítség. - vakargatta a tarkóját a holland.

-Amúgy, hogy van a fejed? - kérdezte Lando. - Gondolom nagyot estél az ágyról.

-Voltam már jobban is. Kettőnk közül, nekem nagyobb eséllyel lesz agyrázkodásom, mint neked. - vágtam rá azonnal,de láttam rajta, hogy nem annyira érti. - Mivel neked nincsen agyad,így téged ez nem veszélyeztet.

-Én csak kedves akartam lenni vele és még ilyenkor is szekál. Most mond meg Max! - durcázott Lando.

-Kellett neked még ilyenkor is zavarni. - jegyeztem meg. - Mit szeretnétek fiúk?

-Van itt egy pár póló, amiket ki kellene vasalni. Segítesz nekünk? - pillantott rám segítségkérően a holland, majd maga mellé húzott egy ruhatartó állványt, amin több, mint 10 póló virított.

-Ugye most szórakoztok velem? - nevettem fel halkan, hisz nem akartam a szobában szunyókáló Lewist felébreszteni. - És mit kapok ezért a csodálatos feladatért?

-A szeretetünket? - gondolkodott hangosan Lando.

-Vagy a hálánkat? - tette hozzá Maxie.

-A hálával kitörölhetem a seggemet. - feleltem nyugodtan.

-Kérlek Vic! Nem nézhetünk ki igénytelenül. - nézett rám szomorúan Lando.

-Segítek, de csak azért, mert jó hangulatban keltem fel. - sóhajtottam fel, majd levettem a pólókat az állványról.

-Szeretünk! - kiáltotta egyszerre a két fiú. Gyorsan felkaptam egy kinyúlt pulcsit és neki álltam a pólók kivasalásának. Egyáltalán mi a franc ütött belém?

Miután végeztem a vasalással szétosztogattam a pólókat, így mire visszaértem a szobámba az én sonka barátom már fent volt. Gyorsan összeszedtük magunkat, majd elindultunk a pályára. Szomorúan elváltunk egymástól a Ferrarinál, majd beléptem a vörösökhöz. A szokásos szombati hangulat uralkodott a bokszban, halvány mosollyal az arcomon ültem le Charles mellé.

-Szép napot drága öcsikém! - mosolyogtam rá.

-Hali Vic! Mi ez a nagy boldogság? - pillantott rám halvány mosollyal az arcán.

-Kaptam egy kávét. - emeltem fel a poharat.

-Micsoda örömök! - kuncogott fel Charles.

-Aki a kicsit nem becsüli nem érdemli a nagyot! - nyújtottam ki rá a nyelvemet. - És feléd történt valami érdekes?

-Tudod Japánba eljön Charlotte. - vakargatta tarkóját az én öcsikém, én pedig bólintottam egy aprót. - Tudod a barátom.

-Inkább az ágypajtásod. - bukott ki belőlem.

-Mi van? - pillantott rám értetlenül Charles.

-Charles te tényleg ennyire hülyének nézel? Látszik, hogy hogyan pillantasz arra a lányra. - jelentettem ki, bármennyire is fájt a tény. Charlotte teljesen az ujja köré csavarta az öcsémet.