Woman Like Me (Lewis Hamilton ff.)

51.

Egy óriási fagylaltkehellyel a kezemben ültem az ágyon és vígjátékot néztem. Mivel Lewis jobbnak látta, ha inkább a hotelban maradok,így nap nagy része azzal telt, hogy vagy aludtam vagy ettem. Mondjuk ebben nincsen semmi új, én mindig ezt csinálom.

Még mindig szörnyű visszagondolni a reggeli vitámra anyával. Nem tagadom, soha nem volt erős kötelék kettőnk között, de akkor is borzasztó volt tőle azt hallani. Pontosan tudta, hogy apa egy fájdalmas pont számomra. Amióta elment egy óriási űrt hagyott a szívembe így, hogy ő használta fel a meggyőzésemre még fájdalmasabb.

Egy óriási csörrenést hallottam a folyosóról, én pedig komótosan felkeltem, majd az ajtó felé siettem. Miután kiléptem a folyosóra és megláttam egy bowling labdát és egy rahedli üvegszilánkot.

-Gratulálok te vadbarom! - kiáltott fel mérgesen Carlos és idegesen fel-alá kezdett el járkálni.

-Lando, erre is csak te vagy képes. - bólintottam elismerően és az ajtófélfának támaszkodtam.

-Azért annyira nem vészes skacok! Csak egy pár szilánk darab és kész. - legyintett a brit, én pedig halvány mosollyal az arcomon megforgattam a szemeimet.

-Egyébként gratulálok Carlos! Ügyes voltál ma! - néztem a spanyolra, aki mosolyogva kihúzta magát.

-Vic, csak szerencséje volt. Ha Lewis nem kapott volna büntetést, akkor most nem lenne ez a nagy felhajtás körülötte. - szólt közbe Lando.

-Te egyáltalán célba értél? - kérdeztem szemöldökömet felvonva.

-Menjetek a picsába. - motyogta az orra alatt Norris, majd megjelentek a többiek is.

-Itt meg mi történt? - kérdezte döbbenten Pierre.

-Lando. - feleltük Carlossal egyszerre.

-Annyira hülye vagy. - rázta meg a fejét Max.

-Azt se tudjátok, hogy mi történt, de azonnal lecsesztek. Úgy utállak titeket! - duzzogott a brit, majd leült egy fotelbe.

-Vic? Nálad fagyi van? - rohant felém Daniel.

-Nekem is hiányoztál Danny. - fintorodtam el

-Szar napom volt, szóval perpillanat a fagyi sokkal fontosabb. - vette ki a kezemből a fagylalt kelyhet, majd elkezdte enni a fagyit. Hirtelen Lewis kilépett a liftből, én pedig halvány mosollyal az arcomon öleltem át.

-Soha többet nem hagysz a hotelban! - morogtam a férfi nyakába, aki felnevetett, majd a hajamba túrt.

-Látva, hogy a nap során mennyiszer használtad a szobaszervizt, ez egy jó ötlet. - vágta rá, én pedig nevetve a vállába fúrtam a fejemet.

-Én most két ember helyett eszek, szóval készülj fel, hogy az összes pénzedet eleszem előled. - motyogtam a férfi vállába.

-Ez nagyon biztató. - kuncogott a brit.

-Jól van skacok nekünk ennyi elég is volt mára. - jelentette ki Daniel, majd szomorúan besétált a szobájába. Érdeklődve Lewisra pillantottam, aki csak legyintett mondván az ausztrál egész nap csak duzzogott.

-Vic! - hallottam meg öcsém hangját, így kibújtam Lewis védelmező karjai közül.

-Charles! - pillantottam zavarodottan testvéremre.

-Mi lenne skacok, ha lemennénk a bárba? - kérdezte Lew, majd megnyomta lifthívó gombot és a többiek felé fordult.

-Én maradok! - húzta mosolyra száját Lando.