Woman Like Me (Lewis Hamilton ff.)

17.

Pontosan este fél hétkor besétáltam az étkezőbe ahol Nico jót társalgott Danielékkel. Megigazítottam babakék szoknyám alját,majd hátra siettem. A német nem hazudtolta meg magát konkrétan felfalt a szemeivel,amit ahogy láttam a barátnője is észrevett. Gyorsan hátra siettem ahhoz az asztalhoz ahol Lewis ült és a telefonját nyomkodta.

-Hali szépfiú!-ültem le mellé. A pilóta felemelte a tekintetét a készülékből,majd halványan elmosolyodott.

-Ha tudtam,hogy ebben a ruhában jössz le,nem engedtelek volna ki a hotel szobából.-súgta a fülembe és a keze a combomra csúszott.

-Fejezd be!-emeltem el a kezét a lábamról,majd rá pillantottam.

-Mit?-felvont szemöldökkel kérdezte a férfi.

-Ezt! Tudod mi nem vagyunk együtt!-utaltam arra,hogy kettőnkön és Charleson kívül senki más nem tud rólunk.

-Pedig tudod mennyire örülnék ha tudnák az emberek,hogy te vagy a barátnőm.-hajolt közel az arcomhoz Lewis,én inkább az előttünk ülő társaságra vezettem a tekintettemet. Carlos éppen Nico barátnőjét próbálta félrehívni, amit ahogy láttam nehezen is,de sikerült.

-Ezzel még várjunk egy kicsit.-halkan felkuncogtam,majd Lewis csalódottan visszadőlt a széken.-Nem úgy értettem Lew!-fordultam felé.

-Tudom,kell még egy kis idő.-egy halvány mosolyt küldött felém,de nem volt annyira meggyőző. Az asztal alatt összekulcsoltam az ő kezét az enyémmel,majd egy apró puszit nyomtam az arcára.

-Hali skacok!-jelent meg mellettünk Lando egy óriási parókával a fején.

-Neked ez minek van a fejeden?-szólalt meg kettőnk közül először Lewis. Neki sikerült először feleszmélnie a sokkból.

-Amikor azt mondtam,hogy légy önmagad,nem erre gondoltam!-hadonásztam mérgesen nem foglalkozva azzal,hogy vannak körülöttünk.

-Ez egy akció, bele kell olvadni a környezetbe ezért vettem fel. Most nem tudják rólam,hogy ki vagyok.-magyarázta büszkén, én pedig szívem szerint fejbe vágtam volna.-Egy zseni vagyok.-húzta ki magát boldogan

-Inkább egy idióta.-felelte helyettem is Hamilton.

-Most miért mondod ezt? Minden a terv szerint halad.-tárta szét a karját Lando.-Olivia Nico körül legyeskedik. Carlos is hasonlóan cselekszik.-mutatott a német felé aki mellett az én barátnőm ült. Egy elégedett mosoly csúszott az arcomra,majd Charles kalimpálását véltem felfedezni.  Carlosnak nem sikerült az ujja köré csavarni a lányt,aki Nicohoz sietett vissza.

-Lando itt a te pillanatod.-löktem meg a vállát és Carlos felé mutattam.

-Mit kell csinálnom?-nézett rám értetlenül én pedig idegesen megforgattam a szememet.

-Legyél önmagad! Ne engedd a lánynak,hogy visszajöjjön. -hadartam idegesen a brit pedig a tarkóját vakargatva indult meg az említett személyekhez.

-Ugye tudod,hogy a terved egy katasztrófa?-hajolt a fülemhez Lewis,majd fintorogva felé fordultam és egy nagyot sóhajtottam.

-Tudom,de nem kell mindenkinek ezt hangoztatnia.-forgattam meg a szememet,majd Landot figyeltem, aki ahogy láttam valami nagy történet mesélésben volt,de sikerült megállítania a lányt addig Nico már egyre közelebb ült Oli-hoz.

-Szerintem máskor ne Vic találjon ki ötletetek.-jelent meg mellettünk Daniel és Max.

-Vagy befogjátok vagy szépen eltoljátok a biciklit.-pillantottam a három férfira,akik látták rajtam,hogy még egy szó és robbanok.