Woman Like Me (Lewis Hamilton ff.)

22.

-És Mr. Smith egett rengető, hogy bekerüljön ebbe a műsorba? - nagyot sóhajtottam és a fejemet a hideg ablak üvegnek döntöttem. Ez van ha az ügyfeleid ennyire ostobák.

-Nem érti Victoria James Edwards is benne volt, így nekem is el kell mennem. - hadarta idegesen a telefonba én pedig a válaszán megforgattam a szememet.

-És ha James kútba ugrik akkor ön is megteszi? - kérdeztem, majd halványan elmosolyodtam.

-Ha élőben leadják akkor igen. - vágta rá én pedig hihetetlenül megráztam a fejemet. - Nem érdekel Victoria, de muszáj bejuttatnia.

-Szerintem ez...... - egy kezet éreztem meg a vállamon így érdeklődve hátra fordultam, majd Lewis egyszerűen elvette a telefont és kinyomta. - Te normális vagy? - kiáltottam rá amin nem kicsit meglepődött.

-V, reggel hat van. - felelte fáradtan, majd megdörzsölte a szemét és eldobta a készüléket.

-Monacóban már hét óra van,így dolgoznom kell. - fontam össze a mellkasom előtt a karjaimat. - Örülnék ha visszaadnád a mobilomat.

-Ne csináld már ezt V! Teljesen lefárasztod magadat. - egyik kezével megsimította Lewis az arcomat, majd a másikkal közelebb húzott magához. - Mikor volt olyan nap amikor egyáltalán nem foglalkoztál a munkával?

-Nem akarod te azt tudni. - húztam el a számát és a mellkasára tettem a kezemet.- És most mit szeretnél?

-Még egy pár óra alvást. - felelte ásítva Lew, majd a kezébe vett és a hálóba vitt.

-És én minek kellek ehhez? - kérdeztem és a nyaka köré fontam a karomat.

-Mert rád fér már a pihenés. - mondta halvány mosollyal az arcán, de a szemei tökéletesen elárulták, hogy egyáltalán nincsen a tervei között az alvás.

Enyhén piros arccal néztem a telefonomat a kocsiban, miközben Lewis az egyik mérnökével beszélgetett. Felpillantottam a mobilomból és elidőzött a tekintettem rajta. Pár hónappal ezelőtt ez az egész csak egy munkahely volt, most meg olyan mintha a második otthonom lenne. És itt van ez a férfi, akit egy szörnyű embernek gondoltam, de most már nem tudnék nélküle élni.

-Min gondolkodsz ennyire? - ült be mellém Lew.

-Nem érdekes. - ráztam meg a fejemet,majd Lewis arcán még szélesebb lett a mosoly. - Mi az?

-Semmi. - felelte, majd beindította az autót és elindultunk a pálya felé.

-Ne csináld már. - forgattam meg a szemeimet.

-Cuki vagy amikor zavarban vagy.-mondta én pedig nagyot sóhajtva a tükörbe néztem.

-Néha úgy utállak. -motyogtam,majd megdörzsöltem a szemeimet.

-Már megint mit csináltam?-kérdezte szórakozottan Lewis.

-Állandóan zavarba hozol.- magyaráztam, majd azonnal elfordítottam a fejemet, hogy nehogy lássa, hogy megint elpirultam.-Inkább beszéljünk másról.

-Holnap kijönnek a szüleim a versenyre és megszeretnének ismerni.-felelte a férfi az én a szemeim golflabda nagyságúra nyíltak.

-MICSODA?-kiáltottam fel,Lewis pedig jót szórakozott az én rémült fejemen.

-Ideges vagy?-vizslatta az arcomat,de szemei tökéletesen elárulták,hogy élvezi a helyzetet.

-Persze. Az első találkozás a barátod szüleivel nagy dolog. Nem tudod,hogy mit vegyél fel. Hogyan viselkedj,vagy,hogy mit mondj. Mert ha ez az első találkozás szörnyen sikerült akkor nekem annyi. Tudod, hogy értek ahhoz, hogy hogyan kell tönkretenni a dolgokat. Nem akarom,hogy a szü......-magyaráztam feszülten,de Lewis megelégelte a sírásomat,így kezei köze vette az arcomat és megcsókolt. Kezeimet fürtjei közé vezettem és kitartóan csókoltam tovább.