Woman Like Me (Lewis Hamilton ff.)

39.

-Vic! VIC! VIIC!!!! -kiáltották a nevemet a folyosón reggel fél hétkor.

-Nem kellene beengedned? - kérdezte fáradtan Lewis.

-Majd elmegy. - nyavalyogtam, majd a férfi mellkasára tettem a fejemet.

-Victoria Leclerc most azonnal beengedsz vagy berúgom az ajtót! - mondta mérgesen Emily.

-Azt megnézem. - kuncogtam halkan, majd az én drága barátnőm tényleg elkezdte rugdosni az ajtónkat.

-Nem akarod felhívni Dannyt, hogy csináljon valamit a barátnőjével? - pillantottam álmosan Lewisra.

-Nem akarsz beszélni vele? Mert őszintén nem tudom mit fogok mondani Totonak, hogy miért rugdosták össze az ajtót. - felelte Hamilton. Fáradtan megforgattam a szemeimet, majd kikeltem az ágyból.

-Persze, lustálkodj nyugodtan! - morogtam mérgesen közben áthúztam a fejemen Lewis egyik pulóverét, azért mégse fehérneműben kellene beszélgetnem a folyosón.

-Na, végre már! - viharzott be a szobába Emily idegesen.

-Em, fél hét van! Tedd szépen vissza a seggedet Daniel mellé. - sóhajtottam fáradtan, majd leültem az ágy szélére.

-Már ő is fent van, szóval ezt már nem tudom megtenni. - fonta össze maga előtt a karjait és feszülten fel - alá járkált.

-Szerencsétlen. - kuncogott fel halkan Lewis.

-Sonkácska, te most jobban jársz, ha meg se szólalsz. - fenyegetően mutatott Lew felé Emily.

-Hé, csak én hívhatom sonkának. - kiáltottam fel. - Ő az én két lábon járó sonkám!

-Most nincs energiám arra, hogy a ti szerelmeteken ujjongjak. Van nagyobb problémánk is. - mutatott felém Em fenyegetően.

-Például? - vontam fel a szemöldökömet.

-Te nem is láttad Sarah üzenetét? - golf labda nagyságúra nyíltak a lány szemei.

-Mit kellett volna? - nyúltam a telefonomért, majd Lewis lábára hajtottam a fejemet és elkezdtem olvasni az üzenetet. - MI VAN?

-Ugye? - bólintott idegesen. - Kedves volt barátaim? Ez mégis mit gondol magáról? Hogy képes egy egyszerű üzenetben lezárni egy többéves barátságot?

-Pontosan. - játszottam meg magamat. - Figyelj, menj vissza a szobádba, nyugodj le egy kicsit és a pályán, majd megbeszéljük ezt az egészet. Persze Olit is felhívjuk.

-Lehet, hogy igazad van Vic! - bólintott Emily. - Egy kicsit túlreagáltam a dolgot.

-Egy picikét. - dörzsöltem meg a szemeimet.

-Akkor beszélünk, majd a pályán. - indult ki a szobánkból. - Ja és sajnálom ezt az ajtó rugdosást.

-Nem gond. - legyintettem.

-Ahogy látom téged nem annyira hatott meg Sarah üzenete? - vette le a fejéről párnáját Lewis. Gondolom így próbálta Emily hangját tompítani.

-Soha nem álltunk olyan közel egymáshoz. Mindig arról beszélt, hogy neki mennyire tökéletes élete van. Hogy milyen jó állása van, hogy a barátja maga a főnyeremény és, hogy nekünk soha nem lesz ilyen tökéletes barátunk. - magyaráztam, majd felültem az ágyra. - Az évek alatt már annyi embert lecserélt maga körül, hogy inkább az a meglepő, hogy ennyi ideig elviselt minket.

-Szóval, ha úgy nézzük állandóan cserélgeti a barátait. - gondolkodott hangosan Lew. - Az ilyenekre nem szabad időt pazarolni.

-Én nem is érzem magamat rosszul. Ezzel csak magát írja le. - vontam meg a vállamat. - Csak rossz látni, így a lányokat.