Woman Like Me (Lewis Hamilton ff.)

18.

-Igaz amit Pierre mondott? Te és Lewis?-kérdezte Cate izgatottan.

-Valami olyasmi.-mondtam,majd belekortyoltam a kávémba.

-Az meg milyen? Barátság extrákkal,vagy mi?-nevetett fel a lány,majd egy hosszú fekete fürtöt átdobott a vállán.

-Nem,dehogy. Lewis a... a barátom.-akadtam meg,hisz most először neveztem Lewist a pasimnak a barátaim előtt. Cate hangosan felkiáltott,miután elmondtam neki és mindenki minket figyelt.-Úristen Cate! Ezt máskor ne csináld.-érintettem meg a kezét és elkotortam az arcomból egy fürtöt.

-Sajnálom,de annyira örülök nektek!-ölelt magához boldogan én pedig alig kaptam levegőt annyira erősen szorított magához.-A többiek történeteiből ítélve fülig szerelmesek vagytok egymásba.-jegyezte meg boldogan én csak egy álcázott mosollyal reagáltam le a történéseket. Amióta a barátaink körében kiderült,hogy egy pár vagyunk azóta minden más lett. Minden pillanatban azt kell hallgatnunk,hogy mi mennyire cukik vagyunk,meg,hogy végre észhez tértünk és megpróbáljuk. Valaki még azt is megkérdezte tőlem,hogy mikor jön a gyerek. Én nem szeretnék ilyen gyorsan haladni a kapcsolatunkban. Én csakúgy lenni akarok. Kanapén ülve és a kedvenc sorozatomat nézve Lewisszal. Igaz ez nem mindig jön össze,ha egy ötszörös világbajnok a barátod.

-És veletek mi újság?-próbáltam terelni a témát rólunk.

-Megvagyunk Pierrel,mint mindig,de most te mesélj már.-csapta össze a tenyerét Cate. A francba!-Mikor jöttetek össze?-tette álla alá a kezeit és úgy figyelt.

-Még Monacóban. Egy jótékonysági esten.-halványan elmosolyodtam,hisz eszembe jutott az az ominózus este. Atyaég már lassan egy hónapja volt,mégis olyan mintha tegnap történt volna.

-És hogyan történt?-kíváncsiskodott a lány én pedig halkan felkuncogtam.

-Tudod,nem mindig tudsz uralkodni az érzelmeiden. Egyszerűen csak megtörtént.-tártam szét a kezeimet.-Szeretek vele lenni.-feleltem halkan és azonnal lesütöttem a szememet.

-Látszik rajtad. Teljesen kivagy simulva. Ha ez a természetes hajad akkor mindig így kellene hordanod.-nézett végig rajtam,majd kezét az én göndör fürtjeimbe vezette.

-Nem szeretem,így hordani a hajamat,de ha egy gyerekes brit kölyök rád borítja a müzlijét akkor muszáj megmosnod a hajadat.-utaltam a reggeli esetemre,amikor drága Lando annyira bele volt merülve a telefonjába,hogy fejemre borította a reggelijét. Kaptam egy bocsánat ölelést,majd azt mondta,hogy meghív egy pizzára és ezzel le is tudott.

-Szerintem meg tökéletesen áll.-vágta rá azonnal.

-Köszi.-feleltem és még nagyobb lett az arcomon a mosoly.-Na! Én szerintem megyek! Megígértem Lewisnak,hogy beviszem a mobilját.-álltam fel az asztaltól és a kezembe vettem a táskámat.

-Rendben. Megnézem Pierret az időmérő előtt.-ölelt át Cate.-Ja és egyszer szervezhetnénk egy dupla randit.-kacsintott rám a lány.

-Még rendes randink se volt.-nevettem el magamat,hisz az elmúlt hetek eléggé zsúfoltak voltak.

-Micsoda?-döbbent meg a lány.-Ezt muszáj bepótolnotok.-jelentette ki én hihetetlenül megráztam a fejemet.

-Majd behajtom nála.-mondtam,majd magára hagytam Catet. Pár perccel később már a németek bokszában találtam magamat. Látni kellett volna azokat az arcokat ahogy megláttak közöttük. Próbáltam Lewist keresni,de amint meghallottam Daniel jóbarátom akcentusát az asztal felé siettem.

-Te mindenütt ott vagy?-érintettem meg ausztrál haverom vállát,majd Lewis ölébe ültem akinek egy gyors csókot nyomtam a szájára.

-Lewis mondta,hogy van náluk citromos pite és tudod,ha kajáról van szó akkor még az ellenséges csapat bokszában is képes vagyok ebédelni.-magyarázta közben, pedig magába tömte a süteményt.-Francia csapatnál vagyok és mégis saláta az ebéd náluk!?-horkantott fel amin nevetve megráztam a fejemet.