A szomszéd srác

Negyvenhetedik rész

Egy hónap múlva

Ebben az egy hónapban sok minden történt. Haza jöttünk az osztály kirándulásról. Jakenek adtam egy új esélyt. Hiszen ebben az egy hónapban nagyon ki tett magáért. Bármikor kértem, hogy had nézzem át a szobáját vagy a telefonját, hogy nincs-e semmilyen féle cucc ami káros rá nem mondott nemet. Lehet egy kicsit őrült módszer de így legalább tudtam, hogy nem hazudik nekem. Plusz őt is próbára tettem. Elmondtam neki, hogy ha egyszer észre veszek valamit rajta vagy vele kapcsolatban akkor soha többet nem fog érdekelni bárhogy könyörög.
A suliba megint rólunk vagyis inkább rólam beszélnek a hátam mögött, hogy Blaket el loptam tőlük. Már megszoktam, hiszen amikor nem voltunk együtt akkor is ez ment. Csak akkor az volt a téma, hogy Blake azért nem jön össze velük mert én kellek neki. Hát most erre mit mondjak? Nem foglalkozom velük csak magammal és azokkal akiket szeretek.

Emily és Blake azon a szinten tartanak a kapcsolatukba, hogy Blake már sokszor mondta mindenkinek, hogy el akarja venni Emilyt. De mondtuk neki, hogy korai lenne. Szóval két hét beszélés után le tudtuk beszélni róla. Emily megígérte neki, hogy amint ki járjuk a sulit egyből elveheti feleségül.

Ami a lényeg, hogy most mindenki jól el van és szeretjük egymást. Mások véleménye teljesen nem számít. Magunkkal foglalkozunk és ha nekünk tetszik akkor tetszik. Ha nekünk szép akkor szép. Ha mi jól érezzük magunkat akkor ne más mondja meg, hogy mit csináljuk és hogyan érezzük magunkat. Senki nem szólhat abba bele, hogy én mit csináljak a saját életemmel, a barátaimmal, a családommal, azzal hogyan öltözködöm, hogyan sminkelek és a többi más dologgal. Mindent nekem kell eldöntenem és senki másnak.

Pár nappal később

Ma végre péntek. Utolsó 5 perc van hátra és a diákok feszülve várják, hogy csengessenek és mehessenek a dolgukra. Mint ahogyan én is. Amint meghallottam a csengő a táskába minden cuccomat belesöpörtem és siettem kifele a többiekhez Emilyvel együtt. Jakenek más órája volt mint nekünk ezért volt külön tőlünk. Blake és Jake már az iskola kapuja előtt várt minket.

-Sziasztok.-kiabálta Emily és mint aki 100 éve nem látta a testvérem, úgy szaladt hozzá. Én szép komótosan, szépen mentem a fiúkhoz és egyből Blake karjába bújtam.

-Szia Manesz. Mizujs?-köszönt Jake és tette fel a kérdést.
-Szia. Semmi különös. Elég unalmas volt ez a nap és csak azt várom haza menjek és végre kezdjek magammal valamit. Veled mizu?-vissza kérdeztem.
-Igazából Blakkel beszélgettünk, hogy ma elmennénk edzeni egy jót.-vakartám a tarkójumat mindketten.
-Magunkra akartok hagyni?-kérdeztem egy kicsit felháborodva.
-Mikor alig vártuk, hogy veletek legyünk.-háborodott fel Emily is.
-Manó max 2 óra és otthon leszünk.-felelte Blake.
-2 óra és ha egy perccel késtek vegetek.-fenyegette meg őket Emily.

A beszélgetés után útnak indultunk. A fiúk ki raktak és mentek tovább. Be mentünk a házba és mivel elég szar napunk volt, csináltam mindkettőnknek egy-egy kappucsinót.

-Istenem de jól esik most ez.-mondta Emy.
-Nekem mondod.-nevettük el magunkat.
-Na és mi jót akarsz csinálni amíg ezek a jó madarak haza nem jöttek?-tette fel a kérdést Emy.
-Hááát ha már úgyis itt vagy segíthetnél át nézni a szekrényem és amit nem hordok azt oda adnám valakinek.-mosolyogtam rá.
-Rendben. Ez is jobb mint ha csak itt ülnék.-ezzel a mondottal befejezve megittuk az utolsó csepp kappucsinót és mentünk is a szobámba.

Összesen egy órába telt amíg kiválogattunk mindent ami nem kell. Volt egy két db amit Emilynek adtam mivel neki tetszett de én már nem hordtam. Majd veszek helyettük ujjat. Most őszintén minek tároljam ha úgyse fogom felvenni. Két nagyobb táska póló, nadrágot, és cipőt válogattam ki ami már nem fog kelleni.
Mivel volt még egy óra mire haza jönnek a srácok, gondoltuk Emyvel valamit csinálunk magunknak. A választás palacsinta lett. A palacsinta nálunk bármikor/bárhol/bármilyen körülmények között tökéletes választás.

Megcsináltuk a palacsintát és ettünk is belőle. Természetesen úgy csináltunk, hogy maradt több is és így a fiúk is ehetnek belőle. A fiúk mikor haza értek megérezték az illakat és egyből a konyhába szaladtak.
-Nem most voltatok edzeni?-kérdeztem hiszen a palacsintával tömték a fejüket.
-Igen. Ilyenkor nem kellene egészséges kaját enni?-folytatta Emy a cukkolást.
-Lányok hagyjatok már enni. A palacsintát nem szabad megsérteni.-mondta Blake vagyis mondta volna ha nem lett volna a szája teli.

A nap további részében elvoltunk négyen együtt. Sikeresen rá tudtuk Emyvel venni a fiúkat sok-sok fele társasra de, hogy ők is örüljenek azt is játszottunk amit ők szerettek volna. Anya este 7 fele ért haza. Főzött nekünk vacsorát és mind a hatan megvacsoráztunk, hiszem anya áthívta Blake és Emy anyuját. Miután megebédeltünk anyáék beszélgettek mi pedig felmentünk Blake szobájába. Szóltak Emyék az anyujának, hogy nem mennek haza. Ő se akart egyedül lenni ezért mondta anyának, hogy tartsanak ők is végre egy olyan estét, ahol mindent megtudnak beszélni stb. Holnap úgyis később megy anya dolgozni ezért bele ment. Mi egész hajnalig filmeztünk vagy videókat néztünk. Vagyis inkább a srácok mert Emyvel kb hajnali 1-2 körül kipurcantunk. A fiúk fogalmam sincs mikor aludtak el.

Hosszú idők után végre hoztam egy részt nektek. Nagyon sajnálom, hogy eddig nem irtam de nem volt erőm és kedvemse ráadásul elfoglalt voltam. Tudom, tudom ez kifogás de sajnálom. Próbálok minél többször posztolni de nem igérek semmit. Amint tudok irok és hozom a részt. Azért remélem szerettek még engem és itt lesztek nekem hiszen imádom az olvasoim. Köszönöm, hogy ennyien olvassátok és támogattok. Nekem ez nagyon fontos. Szeretlek titeket és remélem aki eddig itt volt és olvasta, most is itt van és ezután is itt lesz. Puszi❤️