A szomszéd srác

Negyvenharmadik rész

Az este folyamán társasoztunk. A fiukat szinte porig aláztuk Emivel. Még nem említettük nekik a bulit hiszen kicsit részeg állapotban vannak és akkor nem tudnak normálisan gondolkodni.
A fiúk miután elmentek Emivel mint mindig szoktunk szokásosan elmentünk fürödni és utána az ágyba bújni.

Reggel Emily keltett, hogy kelljek hiszen beszélni kell a fiúkkal. Megnéztem az időt és még csak 8 óra volt.
-Emily te meghülyültél?-tettem fel neki a kérdést az időre gondolva.
-Ezt most mire mondod?-kérdezte vissza.
-Tudod mennyi az idő?-kérdeztem.
-Igen. És?-kérdezte megint.
-Mit akarsz te ilyen korán?-
-Megyünk a fiúkhoz és beszélünk velük a buliról. Nem mondtam, hogy egy hét múlva lesz?-
-Nem Emi nem említettél ilyet.-néztem rá egy kicsit mérgesen.
-Na mindegy mostmár tudod. Azért kell ma beszélni a fiúkkal, hogy fel tudjunk készülni.-mondta kicsit nevetve.
-Ahhjj te lány. De előtte irány a kávézó. Hívd oda a fiúkat.-beszéltem neki miközben elkezdtem öltözni.
-Rendben. Mindenkinek irok egy SMS-t. Addig készülj el. 10 perc múlva indulunk.-ment ki a szobából.
Gyorsan felkaptam egy rövidnacit meg egy pólót, hozzá egy cipőt. A hajamat kifésültem, raktam fel egy keves sminket, hogy ne nézzek ki úgy mint egy zombi hiszen keveset aludtam.

A kávézóba a szokásosat kértük mint mindig. Láttam, hogy lehet kérni kézzel készített szendvicseket és amiért éhes voltam azért kértem egyet. A szokásos asztalunkat foglaltuk el és elkezdtünk beszélni, hogy hogyan fogjuk megmondani a fiúknak a bulit. Idő közben kihozták a szendvicset és a lattet. A latte mint mindig isteni finom de ez a szendvics. Esküszöm, hogy én nem készítek saját magamnak ilyen finomat. A szendvics vajas-sajtos szósszal van bekenve. Arra raknak csirkemell sonkát, bacont, zöldségeket és legvégül sajtot. Egy kicsit meg volt piritva a grillen. Elfogyasztottam a szendvicsem és a lattet is. A fiúk pont a végén estek be és jöttek oda hozzánk amint megláttak. Mivel mi már megittuk amit kikértünk ezért a fiúkkal együtt rendeltünk limonádét.
-Szóval miért kellett ide jönnünk?-kérdezte Blake.
-Az az igazság, hogy szeretnénk egy hét múlva elmenni egy buliba.-
-Ezt, hogy gondoljátok? Senkit nem ismertek itt. Senki nem menne veletek.-vágott Emi szavába Blake mérgesen.
-Minket nem is hivtok. Mi van ha valami bajotok esik?-folytatta a beszédet Jake.
-Ha engednétek, hogy befejezze a mondatát akkor nem lennétek ránk felháborodva.-válaszoltam a fiúknak.
-Bocsi folytasd.-mondta Blake.
-Na azt akartam még mondani, hogy elmennénk a buliba de veletek, hogy nehogy bajunk legyen.-fejezte be Emi.
-Pontosan. Én nem is mentem bele az elején csak úgy, hogyha ti is jössztök velünk.-mutattam végig mindenkin egytől egyig.
-Rendben lányok. Legyen. Menjünk bulizni egy hét múlva. De mellőlünk vagy nélkülünk sehova nem mehettek. Rendben?-kérdezte Blake.
Mi csak bólogattunk Emivel együtt.
Elfogyasztottuk még beszélgetés közben az innivalókat és utána indultunk haza, hogy el tudjunk menni a partra.

Otthon gyorsan mindenki átöltözött és mentünk is a partra. Emivel mint mindig leültünk napozni és közbe néztük a fiúkat, hogy hogyan játszanak. Amióta itt vagyunk össze haverkodtak az itteni srácokkal és szinte minden nap fociznak. Igaz mindig ők nyernek de az itteni fiúknak is biztos jó, hogy vannak olyanok akik ellen ki tudnak állni. Napozásunk során mindig felnevettünk a fiúkon, hogy ha valamit nem csinálnak jól állandóan káromkodnak. Ezt sose értettem. Na mindegy.
A végén megint a fiúk győztek és most kivételesen nem vittek be minket a vízbe hanem szóltak, hogy menjünk be. Inkább be mentünk magunktól mert ha nem megyünk akkor tuti, hogy megfognak és becipelnek.
Délután 2-ig csak élveztük, hogy a vízben vagyunk vagy kint a parton. Miután haza mentünk elkezdődött a minden nap délutánjai. Főzés, éves, marháskodás és a végén fürdés és alvás. Nem tudom elhinni, hogy a fiúk nélkül tiszta unalmas lenne az életünk. Ezen gondolkodva aludtam el hajnal 3 körül.