A szomszéd srác

Tizennegyedik rész

Vajon miért néznek így rám ennyire szörnyű lennék? Bár irigy tekintetek nem ezt mondják.
-Bella neked csodás hangod van. Eddig miért nem énekeltél semmit se?-kérdezte Mr Robert.
-Tanár úr nem nagyon szeretek az emberek előtt így megnyilvánulni ráadásul lámpa lázam is van. Sose tudtam senki és senkik előtt énekelni. Ahogy tetszett hallani és látni az előbb amíg meg nem nyugszom és szinte csak magamra gondoltam és hogy azt gondolom senki nem hallja csak én. Most is azt gondoltam, hogy magamba vagyok a terembe és hogy mindenki ki ment a teremből.-válaszoltam neki viszonylag tömören.
-Bella én megértem a helyzetet és tiszteletben is tartom de ezt a hangot mint ami neked van azt fejleszteni kell-felelte Mr Roberts.
Ezzel ahogy befejezte a mondatát ki is csengettek. Mindneki mehetett a dolgára.

Én mentem a szekrényemhez, páran megálltak és gratuláltak amiért ilyen szépen énekelek. Volt néhány cica baba aki el ment a hátamnál és azt hitték nem hallom, vagy úgy tettek mintha nem hallanám mondták egymásnak, hogy ezzel csak fel akarok vágni meg, hogy jobb jegyet kapják stb. Ezzel nem is törődtem és bepakoltam szép lassan a táskámba. Emivel csak közös órákon találkoztunk mert szünetekben egész végig Blakkel volt.
Jaket ma egy másik szőke cica lánnyal láttam de nem törődtem vele mivel nem az én dolgom. Azt csinál velük amit akar. Inkább csak foglalkozom a saját dolgommal. Mivel ének volt az utolsó ezért csak azokat a cuccokat vittem haza amik kellett a többit a szekrénybe hagytam. Balek és Emi elmentek egy kávézóba Jake meg a haverjaival valamerre én pedig maradtam magamba és nem tudtam mit csinálni, nem maradt más mint, hogy haza menjek. Így fülessel a fülembe léptem ki a középiskola kapuján és haladtam haza fele.

Otthon elfoglaltam magam mindennel csak, hogy eltöltsem az időt. Komolyan annyira untam magam, hogy sütöttem pizzát és palacsintát. Egész jól sikerült a pizza is meg a palacsinta is. Rendet raktam a szekrényembe és ki válogattam azokat a ruhákat amik már nem voltak jól rám vagy nem tetszettek. Mondanom se kell szinte a fél szekrényem kiszedtem amin nem tetszett már vagy nem volt jó rám. Gondoltam mivel még csak délután öt óra volt elviszem a ruhákat egy gyermek otthonba ahol vannak nálam kisebb lánykák is. Miután ezt meg tettem elmentem a plázába és vettem néhány haspólót és néhány nadrágot. Legtöbb szinte szaggatott volt. Gondoltam hogy kéne egy új kabát ezért vettem egy fekete bőr dzsekit, egy terep mintás farmer kabátot és egy bomber dzsekit. (Igen ezeket is ha majd ki növöm ugyan azoknak a lányoknak fogom adni)

Haza mentem a vásárlásból és anya a nappaliba volt gondoltam megmutatom neki miket vettem.
-Szia anya. Képzeld ki válogattam a ruháimat és amik nem voltak jók vagy nem tetszettek már így oda adtam egy gyermek otthonnak és helyette vettem másikat.mutattam neki a szatyrokat.
-Ez egy remek hír szívem. -mutasd miket vettél.
Ezután anya megnézte miket vettem és mentem fel a szobámba elrakni a szekrénybe.

Gondoltam Blake biztos oda át van Emihez ezért be se néztem a szobájába egésznap. Amióta együtt vannak, ami kb 1-2 napja történt csak egymással vannak. Vagy Blake van oda át egésznap vagy Emi van itt. Ami nem is lenne baj, hogy itt van csak foglalkozna legalább velem. Ahh megörülök. Magamra maradtam.

Az este folyamán néztem még a sorozatom, böngésztem a telóm és majd akkor mentem le enni mikor a hasam korgott egy nagyot. Lementem a konyhába megvacsiztam, mentem lezuhanyozni utána pedig aludni.
Elég hamar el tudtam végre aludni ennek pedig örültem.