Ketten maradtunk. Csak ketten. Egyben örültem is neki és nem is. Furcsa ennyi idő után kettesbe lenni vele. Nem is tudom mit csináljak de amit tudok, hogy kerüli a tekintetem. Miért? Mit tett amiről még tudnom kell de nem mondta el? -Hallottál?-törte meg a csendet. -Nem nagyon hallottam csak részleteket. De már nem emlékszem rá.-hazudtam neki. Muszáj voltam, hogy magátol elmondja-e szemtől szembe. -Nem tudom miket hallottál de minden egyes szava igaz.-nézett a szemembe végre. -Ha ez tényleg így van, akkor mondd el mégegyszer.-kértem tőle. -Akkor itt és most elmondom mégegyszer neked. Isabella Jhonson én még mindig szeretlek téged. Bármi bajod esik az nem csak neked fáj, hanem ugyanúgy nekem is. A szivem szakadt meg amikor láttalak ezen a nyamvadt kórházi ágyon feküdni. Sőt még most is úgy érzem, hogy inkább én feküdnék ott abba az ágyba amibe most te. Mindent megtennék azért, hogy vissza kapjalak. Próbálok leállni minden rosszal ami miatt a kapcsolatunk véget ért. Egész jó úton haladok. Egy hónapja kezdtem el lefele szokni róla, hogy mire jövünk erre a kirándulásra ne legyen semmi bajom. Persze egyszer kétszer itt is csinalom de nem mindennap mint eddig. Fokozatosan leszokom róla ígérem. Mindent megígérek neked csak kérlek, kérlek gyere vissza hozzám.-befejezve mondatát ült le mellém és egész végig a szemembe nézett. Nem tudtam neki hinni, hogy most tényleg miattam abba hagyná, vagy csak azért mondja mert vissza szeretne kapni de ugyanúgy folytatna. -Jake figyelj. Gondolkodtam egy kicsit erről már régebben is. Arra a döntésre jutottam, hogy ha tényleg megtudod állni akkor vissza fogadlak. De egy feltétellel. Ha egyetlen egyszer megtudom, hogy füvezel, drogozol és ha egy szájra puszit vagy ott lent azt, oda nyomod egy lány seggehez akkor végeztem veled ÖRÖKRE.-az örökre szót jó hangosan és nyomatékosan megnyomtam, hogy értse mit mondtam. -Viszont ameddig itt vagyunk ami kb egy hét addig csak újra elkezdünk barátkozni.-mondtam neki miközben a kezemet megfogja. -Rendben Bell. Benne vagyok. Érted mindent a nőkről is lemondok, csak szeress újra.-puszilta meg a kézfejem. -Most viszont keresd meg Emilyt és szólj neki jöjjön ide hozzám. Te pedig menj az én szobámba aludni. Későre jár.-mutattam az ajtó fele. -Jóéjt Bell.-köszönt el mikor ment kifele. -Neked is Jake.-
Emily itt aludt velem, hogy ne érezzem magam magányosan. Beszélgettünk sok mindenről főleg aról, hogy ne legyek ilyen makacs, ne avatkozzak bele fiús bunyókba stb. Kaptam egy kis fejmosást de hát én ilyen vagyok. A doktor reggel volt hozzám. Mondta Emilynek, hogy ne menjen haza hiszen kb 30-40 perc és elengednek a kórházból. Most már itt fekszem a saját ágyamban és Emilyvel nézegetjük, hogy milyen ruhákat vegyünk fel estére, hiszen a fiúk jönnek át hozzánk és lesz egy kisebb buli de csak ismerősökkel. Estere ki kell választani a ruhánkat és kaját is kéne csinálni vagy rendelni.
Arra a döntésre jutottunk, hogy rendelünk pizzát és muffinokat. A fiúk elmentek piákért és egyéb rágcsákért. Emilyvel egy ilyesmi ruhat vettünk fel.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az én ruhám ez a fekete volt, Emilyé pedig egy bordó. Nem vettünk fel hozzá magassarkút hiszen otthon voltunk. A fiúk kb 8:30 körül értek ide hozzánk és kezdődött az ivászat, filmezés, játszás természetesen piás játék és még sok minden. Nem voltunk hangosak azért, hogy akik aludni akartak meg a tanárok miatt is, nehogy felkelljenek. 10-ig csak táncoltunk, beszélgettünk, ettünk. Éjfélig játszottunk. Szerencsére bátyám és én annyira megúsztuk, hogy nem kellett sokat inni. Viszont Emilynek és Jakenek annál többet. Ez lehet valami tesó szerencse volt. Valakinek jó valakinek nem. Éjfél után kb 2-ig ettünk, ittunk, táncoltunk. Utána pedig mindenki kidőlt ahol éppen volt. Emilyvel éppen még megtaláltuk a saját szobánkat ezért mi tudtuk, hogy ott alszunk el. Ha jól emlékszem akkor Jake és Blake kb 3 körül jöttek be hozzánk aludni.
Sziasztok babszik. Sajnálom, hogy több mint 3 hete nem volt rész. Ennek az az oka őszintén elmondom egyrészt, hogy péntekenként kézmodellkedem és van, hogy hétköznap is. Ráadásul itthon is kell sokmindent csinálnom. Másrészt pedig dolgozom diákmelón és ez annyira leszív mindennap, hogy sokszor nem volt kedvem hozzá és nem volt ötletem se. De mostmár vissza tértem, itt vagyok és hozom az új részeket mint eddig. Szeretlek titeket babszik. Olvassátok szeretettel. Puszi❤️
