Köszöntök minden új és régi olvasót!
Az elmúlt napokban kaptam pár kommentet és üzenetet (amelyekért rendkívül hálás vagy) azzal kapcsolatban, hogy most mi történik a Just be FREE történettel? Szeretnék választ adni néhány kérdésre.
A történet továbbra is az ONGOING státuszban van, amely azt jelenti, hogy aggodalomra semmi ok, még mindig íródik.
VISZONT, már látom a végét. A történet kezdete óta megvan, hogy mit szánok az utolsó részekre, amik hamarosan bekövetkeznek. A Just be FREE blog második évada a 20. résszel be fog fejeződni. Tudom, hogy nagyon sokatok a karantén alatt, vagy csak mostanság talált rá a blogra, de jönnie kell egy új korszaknak, ezt pedig méltóan le fogom zárni.
DE, nem tudom észrevettétek-e, a tegnapi nap folyamán publikáltam azt a 2014-ben megkezdett történetemet, amelyről már párszor hintettem el megjegyzéseket. Óriási készülődéssel, és nagyon nagy kedvvel ontom magamból a részeket. A történet ezúttal a 5 Seconds of Summer Ashton Irwinjére éleződik ki, de természetesen az egész banda jelentős szerepet játszik benne. Nem tudom miért, de úgy érzem amikor oda írok, hogy ismét 2014-ben vagyok. Nosztalgiával és valami elmondhatatlan kellemes érzéssel tölt el. A történet egy könnyed tinisztori, gördülékeny, kevésbé fájdalmas, de hasonlóan drámai, mint a Just be FREE (és valamiért nem tudtam elengedni Luke másodlagos főszerepét :D). Megtalálhatjátok már a Prológust és az első részt az adatlapomon, de megpróbálom ide is lelinkelni, illetve hozok belőle egy kis ízelítőt.
A történetről:
,,Éppen csak elkezdődik a következő év a Laguna High Schoolban, amikor Grace Cooper, élete legdurvább időszakával és a hozzá tartozó démonokkal próbál megküzdeni. Mindennapjai azonban hatalmas fordulatot vesznek, amikor váratlanul egy idegen karjaiba omlik.
Lehet amnéziásan emlékezni valakire, akit az állítások szerint egykor ismertél?
Le lehet porolni a régi emlékeket, vagy egyszerűbb újakat gyártani? - kockáztatva azt, hogy ezentúl máshogyan kezelnek majd.
Egyszerűbb felejteni, mint érezni a fájdalmat?
Az emlékezet elvesztése valahogy mégis egyfajta halált jelent, nemde?"
Prológus részlet:
,,- Rendben lesz, Ashton - súgtam. Erősen megrázta fejét, s az eget kémlelte.
- Egy ideje nem látom.
- Mert be van borulva - néztem fel utána én is, mintha valójában az égről lenne szó és nem kettőnkről. - Nincs szivárvány eső nélkül...
- Utálom a viharokat! Már pedig mostanság elég sok van. Nem bírok a viharban sétálni, szemembe fújja az esőt.
- Akkor töröld meg a szemed - másik kezemet arcára vezettem és végig simítottam hüvelykujjammal orcáján.
- Grace - szorított rá összekulcsolt kezeinkre. Szemeit lesütötte, megbánás volt leolvasható arcáról. Megtört. - Én magam vagyok a vihar."
,,Pedig csak egy meg nem fontolt mondat volt - s, az illető elvesztette az összes emlékét rólam."
Első rész részlet:
,,- Lucy? Már megint mit csinálsz a gépemmel! - bukkant fel Luke a barátnőm háta mögött. Szívem nagyot dobbant, amint megláttam barátnőm mögött a kusza, szőke tincseket. - Azonnal add vissza! - a szőkeség kék szemeivel szikrákat szórt, csak úgy, mint hangosan sikoltozó húga. Másodpercekig csak pislogtam mikor szembesültem, hogy az idősebbig Hemming egy szál fekete alsónadrágban, vizes hajtincsekkel, törölközővel a vállán lépked nagyokat húga felé."
ВИ ЧИТАЄТЕ
Just be FREE (Harry Styles AU)
Фанфіки,,Mint egy üstökös, úgy csapódott bele az életembe. Csábított, hazudott, átvert, összetört, és ezek ellenére is elérte, hogy teljesen beleszeressek. A szabadság volt a tét, amit ő megszerzett, de engem már nem segített ki a sötétségből...." Két telj...
