"Csak az legyen szerelmes, aki igazán szeret szenvedni. Nagy fizikai fájdalommal jár, ez tény és való, még ha nem is olyan mély nyomott hagyott benned. Erre az egészre úgyis csak később, a történtek után fogsz rájönni. S, mikor leesik ez az egész azt kívánnád, bárcsak ne létezne..."
Sophie Angel
-Aha. - kezét csípőmre helyezte. Nekem dőlt, teste melege engem is melegen tartott. - Figyelj, nem szoktam ilyet csinálni az első randin, de...
A srác óvatosan felemelte állam, így tengerkék íriszeibe tudtam nézni, amitől szívem vadul kalapálni kezdett. Azonban látószerveim mégis ajkain állapodtak meg. Nem tudom, hogy minek vette, vagyis helyesbítve, milyen jelnek vette (?), de a következő pillanatban ajkaimra tapadt. Először csak gyengéden csókolt, várva a reakciómat, s mivel nem riadtam vissza - sőt kellemes meglepetésként ért - folytatta. Majd kezei közé fogva arcom, immáron durvább verzióra váltott. Körülbelül a negyedig lélegzetvételnél kinyitottam az eddig csukva tartott szemeim, s átpillantottam Luke válla felett. Nem hittem el amit láttam. Harry lemerevedve, teljesen érzelem kivehetetlen arccal állt. Smaragd szemei így is elképesztően csillogtak, egészen addig míg hátat nem fordítva befordult a sarkon, és egyszerűen otthagyott minket. Kezeimmel - amilyen gyorsan csak tudtam - ellöktem magamtól a szőkeséget. Éreztem valamit, mintha egy ördög bújt volna belém és csak kapálózik, s kapálózik, vállaimra mázsás terhek szálltak, szívem törölközőként facsaródott össze... Ezt nevezik bűntudatnak.
Fájó pillantást vetettem arra a helyre ahol Harry állt. "Miért Sophie?" - suttogta valami. Ez pedig a lelkiismeret.
Luke nagyokat pislogott rám, valószínűleg összezavartam azzal, hogy visszacsókoltam azután meg hirtelen ellöktem. Biztatóan megfogtam a kezét, jelezve, hogy nincs semmi gond. (Még ha volt is.)
-Köszönöm az estét, nagyon jól éreztem magam! - hadartam ami csak eszembe jutott. Próbáltam minél hamarabb elszabadulni, de azért az illem nem maradhatott el. - Ha nem gond, akkor most gyalog mennék haza.
Aprót bólintott. Piercing-je megcsillant a lámpák gyér fényében, szemei mint az égen lévő kristályok, ragyogtak. Lábujjhegyre erősködtem magam és egy gyenge puszit leheltem hideg orcájára.
-Holnap? - suttogta fülembe. Kezét ismét csípőmre tette, megint mardosni kezdett valami, így reflex szerűen hátrébb léptem.
-Lassíts, kérlek. - feleltem. Egy gyors fordulattal hátat fordítottam neki, ráérősen intettem, majd egy kicsit sietősre vettem a tempót, s gyalog vágtam neki az éjszakának.
Ismét összehúztam magamon a feszes bőrdzsekit. Nyár volt, de ahhoz képes szokatlan hideg, lehet, hogy az augusztus volt megbolondulva, vagy... Vagy csak egyszerűen rohadt hideg szelek fújtak. Végül is London ilyen változékony, esős, szeles, s az időjárás szimplán pocsék.
Egész haza fele úton éreztem, hogy az estét nagyon elszúrtam. Láttam a tekintetét, a hihetetlen zöld szemeivel meredten bámult. Ahányszor becsuktam a szemem újra, s újra lepergett előttem az mikor, rám pillant, elfordul, és elsétál. Majd ismétlés... Pillant, fordul, sétál. Észre se vettem, de közben teljesen felmelegedtem, olyan érzés öntött el, mint mikor az ember egyszerre izgul és örül valamin.
Nagy levegőt vettem mikor a bejárati ajtóhoz értem. Egy ideig csak toporogtam - mintha pisilnem kellett volna, a szomszédok tuti hülyének néztek -, többször is a telefonomra pillantottam, végül éjfél után kettő perccel benyitottam. A lakás csendes volt, szokatlanul csendes, s üres. Már az elő pillanatban lerúgtam magamról a magassarkút - föltörte a lábam - és a kabátot, majd miután meggyőződtem róla, hogy a panel teljesen üres, pár mozdulattal lerángattam a szoknyám. Csipkés fehérneműben nyitottam be a hálóba... Nos, megbántam.
YOU ARE READING
Just be FREE (Harry Styles AU)
Fanfiction,,Mint egy üstökös, úgy csapódott bele az életembe. Csábított, hazudott, átvert, összetört, és ezek ellenére is elérte, hogy teljesen beleszeressek. A szabadság volt a tét, amit ő megszerzett, de engem már nem segített ki a sötétségből...." Két telj...
