Just be FREE (Harry Styles AU)

34. Rész - "Azzá váltam akit elítéltem"

,,Kihasználni emberek saját célra önző és undorító dolog. Elítélsz másokat azért mert cigiznek, isznak, drogoznak, buliznak. Éjjeleket mulatnak át és talán nap mint nap más ágyában fetrengenek. Csak kihasználják egyesek érzelmi, lelki állapotát. Elítéled őket. Aztán egy csettintésre te is olyan emberré válsz akitől egykor undorodtál..."

Sophie Angel

A napok pörgésben teltek, mindhárman Tommo hétvégi bulijára készültünk. Fáradt voltam és erőtlen, de legalább a pakolászás elterelte figyelmemet rossz gondolataimról. Eleinte rossz állóan, feszengve fogtam hozzá, mindenre csak az orromat húztam. Kisebb vita is kialakult közöttünk. Mona a védelmemet szerette volna, biztonságban akart tudni, míg a másik fél teljesen - és amúgy jogosan - kiakadt, hogy a saját házába nem szervezhet egy ,,kis összejövetelt".

-Louis, azért jöttünk Dublinba, hogy elfelejtsük az embereket! Elfelejtsünk minden rosszat ami történt és egy kicsikét kikapcsolódva mondhatjuk azt, hogy ,,minden rendben van". Egyáltalán nem akarunk ismeretlen, a piában úszó, leamortizált emberek közé keveredni, akik minden pillanatban arra fenik a fogukat, hogy mikor csúsztathatják be kezüket a szoknyánk alá! Nem tudnád elhalasztani, vagy esetleg átrakatni a helyszínt? - barátnőm erőszakosan ragaszkodott ahhoz hogy - a még mindig idézőjeles - ,,összejövetelt" halasszuk. Bevallom nem hiányzott az emberek társasága, nagyon jól megvoltunk Mona-val. Néha-néha benézett hozzánk Louis, a szüleink eleinte nem akartak magunkra hagyni, de később realizálódott bennük, hogy az ő közelségükben a FREE hamarabb megtalál. Így kettesben maradtunk, vagyis a nyálas, krimi sorozatainkkal hármasban, esetleg húszasban, attól függött hányan szerepelnek az adott részben.

-Na figyelj csajszi - fordult meg Tommo tengelye körül. Vad, kékeszöld szemeit barátnőm rideg tekintetébe mélyesztette. Amúgy az elmúlt két hétben többet veszekedtek, mint egy normális tinédzser lány a szüleivel tizenéves időszakában. Ha nem tudnám, hogy Mona ki nem állja Louis-t, és Louis-nak is hasonló a véleménye, akkor simán elkönyvelném őket ,,ezeréves pároknak", akik csak a stressz miatt veszekednek oly' sokat. Tommo amolyan rendes srác, próbál nekünk segédkezni, de gyakran robban, így nem csodáltam, hogy nincs barátnője. Egyszerűen képtelen indulatait felszínesen kezelni, tapsra képes elveszíteni az önkontrollját. Viszonyt tényleg elképesztően, kedves és aranyos. - Ez az ÉN házam, és amíg az ÉN házamban húzod meg a pici, formás feneked - alsó ajkára harapott és szokásához híven Mona fenekére vándoroltak szemei, amit Mona gyilkos pillantással jutalmazott -, ami meglepően kívánatos, na mindegy... Addig az van amit ÉN mondok! Rendben? Ha nem tetszik sz ötlet, hogy ki szeretnék kapcsolódni a barátaimmal és élvezni a fiatalságom, akkor szépen fel lehet menni az emeletre és be lehet zárkózni az egyik szobába. Ott körmöt festhetsz, nézheted az idióta sírós filmjeidet, tőlem még kaját is vihetsz be, csak engedd hogy az legyek aki akarok lenni a saját házamban! Értve vagyok?

Mona-ra emeltem tekintetem, bátran és kitartóan állta Louis szúrós pillantását. Talpraesett lány, mégis nagyot nyelt mielőtt megszólalt volna remegő hangon.

-Ahogy akarod! - megrázta fejét és visszatartva sírását az asztalra vágta a kezei között lévő girlandokat. Majd felrohant a lépcsőn, legközelebb pedig ajtócsapódásra rezzentünk össze. Furcsa módon megtört, nem szokott, de megtört.

Louis állkapcsa megfeszült, s szemeiben is párát véltem felfedezni. Azt éreztem valamit kell tennem az ellen, hogy ne legyen ilyen savanyú, hiszen mégis csak megengedte, hogy a házában húzhassuk meg magunkat, míg a szüleink ki nem találnak valami megfelelőt. Felkötöttem az utolsó égősorokat a hátsó kerti pavilonra, majd a fiú segítségére siettem aki éppen az összecsukható asztalt nyitotta szét. Apró mosolyt erőltetett magára mikor befejeztük a felállítást.