Just be FREE (Harry Styles AU)

II. Évad: 3. Rész - Mi lenne ha maradnál?

,,Lehetne fájdalmasabb annál, mint hogy elveszítünk valakit? Akár legjobb barátod, akár családtagod, akár életed szerelme, a fájdalom, és a helyén maradó nyom örökké benned él majd. Keserűen barátkozol a gondolattal, hogy mi lenne ha... Ha mondjuk enyhén szétcsúszna alattad a talaj és követnéd a túlvilágba az angyalod."

Louis Tomlinson

Próbáltam nem elájulni, vagy hisztérikus sírásban kitörni, próbáltam kordában tartani magam. Kisebb nagyobb sikerekkel türtőztettem porcikáimat. Végig futott bennem az összes közös múltbéli emlék, amiken közösen mentünk át, elgondolkodtam a jövőn, hogy még mennyi mindent tudtunk volna csinálni, s hogy van egy lány aki várja vissza... Végül az orvos szavai hallatán visszarázódtam a jelenbe.

- Mr és Mrs Angel, kedves barátok! Engem bíztak meg, hogy közöljem önökkel a hírt. Az esetek 90%-ában ilyen nem történik, de valami hatalmas csodával és szerencsével, túl vagyunk egy igen komoly és hosszú műtéten, ami meglehetően jól sikerült. Nem tudom honnan jött az a sok erő amit Harry akkor kapott, talán az imáik hallgatóságra találtak, de minden esetre a műtét sikeres volt. Életben tudtuk tartani a fiút.

A szoba három nagy 360 fokos fordulatot vett, míg ott ültem. Kezeim közé temettem arcomat, s rázkódó vállakkal hagytam, hogy forró könnyeim eláztassák hideg bőrömet. Lágy kezek csúsztak arcomra, egy puha ujj cirógatta meg kipirult orcám, hálásan néztem fel Mona-ra.

- Rendben lesz! - súgta, majd ölébe ejtette kezeit, amiért utánuk nyúltam. Sokkal több biztonság vett körül, mikor a kezét foghattam.

Körbetekintve az arcokat pásztáztam, Niall szintén eltakart arccal, megmerevedve ült, míg Sarah is útnak engedte könnyeit. Azonban Thomas teljesen komoly tekintettel fürkészte az orvost, mintha nem örült volna a hírnek. Mindig is voltak nézeteltérései Harryvel és azt is tudtam, hogy nem jöttek ki valami jól, az pedig, hogy az Ő drága kislányának elrabolt a szívét egyenesen nyomós okot adott arra, hogy utálja a Göndört.

- És itt jön a de... - dőlt hátra. Dr Lawrence meglepődve, összeráncolt homlokkal lapozott egyet a papírjai között.

- De... - kezdte. Thomasnak igaza volt. Mielőtt elhittük volna, hogy minden rendben, jön egy hatalmas fordulat, amitől tuti minden szétesik megint. Sóhajokkal kísértük a doktor szavait. - Mint ahogyan Mr Angel is megérezte áll valami a háttérben. A műtét kockázatos volt, Harry rengeteg vért vesztett, legtöbbet a tüdeje körül. Kis időre lélegeztetőgépre kellett kötnünk, hogy ne veszítsük el. Nem tudjuk megállapítani, hogy kialakulhattak-e vérrögök amik elindultak a tüdeje felé és elzárhatják az artériákat. Ha ez így történt akkor mihamarabb bekövetkezik a tüdőembólia. Következményei lehet a magas láz, fejfájás, véres váladék felköhögése, kóma, influenzás tünetek és számolnunk kell a halállal is. Orvosaink mindent megtettek amit csak tudtak, már csak reménykedni tudunk. Az ápolók és a nővérek pedig megpróbálják a lehető legjobb körülmények között tartani a beteget. Nem szeretnénk sokszor egyedül hagyni, ha gondolják önök közül is lehet egy amolyan ,,őrszem", persze csak felváltva és a megfelelő higiéniai előírásoknak megfelelve. Így ha bármi furcsát észlelnek azonnal jelezni tudják a legközelebbi ápolónak, orvosnak vagy nővérnek. Szeretném még azt is hozzáfűzni, hogy napok kérdése, hogy mikor ébred fel. Nagyon kimerült, és esetleg ha a kómás állapot bekövetkezne...

Nem voltam kíváncsi a többire. Saját magam elkönyveltem az egészet egy sikeres műtétnek, és már csak bízni tudtam abban, hogy Harry hamarosan felébred. Amit abban a pillanatban akartam, az egy hosszú beszélgetés volt Sophie-val. Minél hamarabb tudatni szerettem volna vele, hogy minden rendben. A szülők és az orvos már csak a kezelésekről és a költségekről, valamint papírokról beszéltek, ehhez már feleslegesnek éreztem magam.