"Hallani valakinek a szuszogását. Arra kelni, hogy fekszik valaki melletted, hogy fogja a kezed, s nem engedi el, akármi történik. Felemelő érzés, még ha egy idegenről is van szó. Aki lassacskán ,de beférkőzik a privát zónámba, onnan pedig elszökik a szívemhez."
Sophie Angel
A nap perzselő sugarai keltettek, mármint azok amik átpréselték magukat a redőnyön. A mellettem fekvő, békésen szuszogó srácra emeltem tekintetem. Mint egy báránybőrbe bújt farkas. Göndör haja hanyagul csapódott homlokára, arcvonásai enyhén ráncolódtak össze. Egy kicsit megmozdultam, mire ő is forgolódni kezdett. Lábai körbefonták az enyémeket, kicsit furcsállva a helyzetet, felpillantottam rá. Még aludt. A falióra reggel 8 órát mutatott. Ideje volt felkelnem.
Kihúztam magam alól az egyik kezem, s feljebb tornásztam a testem.
-Baj van? - ugrott fel Harry, ami egy kicsit meglepett. Én nem lennék ennyire friss egy ilyen sebbel az oldalamon. Elképesztő, hogy ennyire éber. Megráztam a fejem, s beletúrtam rakoncátlan tincseimbe. A göndör megfogta a kezem, s visszahúzott maga mellé. Kicsit erősebben rántott meg, így a csupasz mellkasára huppantam. Teste egyenletesen emelkedett fel-le. Ez mind szép volt, s jó. Egy valamit azonban nem értettem. Miért csinálja ezt?
-Harry, ha most nem kelek fel, akkor egész nap nyűgös leszek - suttogtam.
-Ha most felkeltesz egész nap nyűgös leszek - felelte. Csele egy srác. Ez tény.
-Minek kellek én neked ahhoz, hogy aludj? - tettem fel a sokáig fontolgatott kérdést. Nagyokat pislogva vártam kielégítő válaszát. De nem jött. Egy pimasz mosolyt erőltetett magára, majd megerőltetve felső- és alsótestét (a sebe miatt nehezen mozgott) felült. Megrázta fejét, miközben kócos, göndör fürtjeibe túrt, izmos karjaival. Nem tudom, hogy nekem volt melegem, vagy csak a szoba volt túl fűtve. Minden esetre, tetkós teste láttán a szívem felgyorsul, s verejtékezni kezdtem. Akkor vettem észre, hogy milyen sok tetoválás díszítette karjait, s mellkasát. A bordái körül lévő, teljesen átvérzett kötést kezdte rángatni. Mire feleszméltem már le is vette a gézt.
-Sophie - vetett egy apró, perzselő pillantást felém. Ahányszor így néz felém, akaratlanul is elmosolyodok. Szó nélkül pattantam fel, s már mellette is teremtem. - Idehoznád az elsősegély dobozt? Ha minden igaz ugyanott van, ahova tegnap raktad. - aprót biccentettem, lenyomtam a kilincset. Azonban mikor beléptem a nappaliba nem valami kellemes látvány fogadott.
Lefagyva bámultam a szétszórt cuccokat. Mintha bomba robbant volna, mindenhol párnák és törött üveg darabok hevertek.
-Harry! - kiáltottam remegő hangon. Valami az oldalamba szúrt, egyenesen a bordáim közé. Hirtelen kaptam oda, s leszorítottam, amolyan "elfojtom a fájdalmat" módra.
-Itt meg mi a franc történt? - ráncolta homlokát. Zöld szemeivel gyorsan végig mérte a "csatateret", és ideges tekintettel felém fordult. - Menj vissza a szobába. - suttogta alig hallhatóan. Benyúlt az ajtó mellett lévő komód legalsó fiókjába, és előhúzott egy pisztolyt.
-Mit művelsz? - kiáltottam megfeledkezve Harry utasításáról. A srác gyorsan elhallgattatott, kezeit a számra tapasztotta.
-Menj be a szobába és csukd be az ajtót. Ha valaki van itt akkor...
-Te megőrültél? - szakítottam félbe a mondatát. Mély levegőt vettem, s kifújtam. Harry rezzenéstelen arccal kémlelt. - Hívjuk a rendőrséget. Ha valaki van itt akkor, majd ők elintézik.
-Kérlek szépen, ne kelljen többször mondanom. Menj be abba a rohadt, mocskos szobába és zárkózz be, vagy nem tudom, csak menj be.
Furcsálltam ezt az oldalát. Miért védett ennyire? Akkor azt éreztem, hogy soha nem értem meg ezt a srácot. Igaz nem is ismertem... annyira. Könyörgő szemekkel rám nézett, csak áradt belőle a megóvás energiája.
YOU ARE READING
Just be FREE (Harry Styles AU)
Fanfiction,,Mint egy üstökös, úgy csapódott bele az életembe. Csábított, hazudott, átvert, összetört, és ezek ellenére is elérte, hogy teljesen beleszeressek. A szabadság volt a tét, amit ő megszerzett, de engem már nem segített ki a sötétségből...." Két telj...
