Annyit fűznék még az elkövetkezendő részekhez, hogy bonyolult lesz a szerkezetük. Rengeteg időugrálás lesz bennük, így akinek nem érthető az kérem szóljon nekem! Facebookon megtaláltok és a csoportot is. Konkrétan megy egy főeseményszál, ami ugye az, hogy Sophie és Harry a szobában vannak, de ezen kívül lesz pár jelenet, amibe visszaugrunk abba az időbe mikor Harry kórházban volt és Sophie élte a kórházon kívüli életét.
Nagyon jó olvasását kívánok! Remélem nem okozok csalódást, illetve továbbra is kapok visszajelzéseket, mind a szereplők - khmm, khmm Dr Hyland -, és mind a rész felől odalent!
All the love, L xx.
Megdermedt végtagjaimat nem tudtam hova tenni, így eléggé esetlenül ülve dolgoztam fel a hallottakat. Rövid mondata visszhangzott fejemben újra, s újra körforgás-szerűen. Miután kellő képen lezsibbadt az agyam, illetve a lábam is, minden erőmet összegyűjtve vonszoltam ki magam a hálószobából nyíló teraszra. Megálltam az fehér ajtókeretnél, s hátamat nekidöntve, keresztbe tett karokkal vizslattam a nekem háttal ülő Harryt. Érkezésemre felkapott fejjel, egy csalódott pillantással ajándékozott meg, majd hanyagul visszavezette tekintetét, s elmerült a távolba, úgy ahogyan azt előzőleg is tette.
Szipogva töröltem le a leguruló könnycseppeket, amik egyre gyorsabban gyülekeztek és folytak végig arcomon. Egy órával ezelőtt még megfértünk egymás mellett. Egy órával ezelőtt egyikünk sem gondolkozott azon, hogy külön kontinenseken folytassuk utunkat. Egy órával ezelőtt ugyanolyan vágyat éreztem iránta, mint akkor, egyszerűen annyi volt a különbség, hogy nem annyira - kevésbé - roskadtam bele a magányba.
*Visszaemlékezés*
/Egy órával ezelőtt/
- Szökjünk meg - súgta alig hallhatóan. Megjártuk már, hogy túl hangosan beszélünk, ennek a lakásnak van egy különleges képessége, ami elhangzott benne, az csoda folytán kiszivárog. Nem mindig, de elég sűrűn.
- Mi? - hőköltem hátrébb, s felvont szemöldökkel méregettem a továbbra is valami szökésről magyarázó Harryt. - Mit értesz ezen?
- Pontosan azt amire gondolsz, és aminek hangzik - húzta tovább idegeimet.
- Kérlek beszélj érthetőbben Harry, nem értelek! - emeltem meg hangom, láttam rajta, hogy kezd elszállni, és ha nem kapcsolok akkor őrült hadarásba kezd. Soha nem érem utol.
- Mit nem értesz ezen? - pislogott. Kezei közé vette tenyeremet, s gyermeki izgalommal darálta le nekem tervét. - Te és én. Elmegyünk innen. Jó messzire, mondjuk Ausztráliába, vagy Amerikába, esetleg egy keleti országba. A lényeg, hogy a lehető legtávolabb kerüljünk a mostani személyektől és állapottól. Felejteni akarok, új életet kezdeni veled, Sophie! Te mondtad, hogy kijár meg egy esély, ki kell használnunk és olyan boldogok lehetünk, mint eddig még soha! Elmehetünk akár most is egy szigetre, csak tűnjünk el! Egy szó nélkül leléphetnénk...
Remegve néztem szemeibe. Megszállottként magyarázta, hogy ő fel akar szívódni, s élete hátralévő részében csak velem szeretné eltölteni napjait, távol a mindenségtől. Nem volt rossz ajánlat, sőt ha egy picikét befolyásosabb, rosszabb állapotban találtam volna magam, elképzelhető, hogy belemegyek. De hála az égnek, akkor összeszedett voltam - már amennyire lehettem.
- Mit gondolsz? - harapta be alsó ajkát, mikor kellő képen meggyőződött arról, hogy eleget beszélt tervéről. Meglepettségemben köpni-nyelni nem tudtam, megszólalásomig hosszú másodpercek elteltek. Többször is átgondoltam, hogy mit tudnék mondani, ami nem bántó de mégis könnyedén tudatja Harryvel, hogy ez nem ilyen egyszerű.
YOU ARE READING
Just be FREE (Harry Styles AU)
Fanfiction,,Mint egy üstökös, úgy csapódott bele az életembe. Csábított, hazudott, átvert, összetört, és ezek ellenére is elérte, hogy teljesen beleszeressek. A szabadság volt a tét, amit ő megszerzett, de engem már nem segített ki a sötétségből...." Két telj...
