Just be FREE (Harry Styles AU)

II. Évad: 17. Rész - Két lépés

,,Egyet hátra kell lépnünk ahhoz, hogy aztán kettőt előre tudjunk haladni. - És mi van akkor, ha folyamatosan hátra fele haladunk? Nincs előre menetel, mert nem bírunk megfordulni, annak köszönhetően, hogy észre se vesszük mekkora bajban vagyunk?"

Sophie Angel

Fázok. Ez volt az első érzésem miután magamhoz tértem egy jéghideg alagsori szobában. Fogalmam sem volt, hogy hol lehettem. Erősen kellett gondolkoznom, hogy összerakjam mi is történt, amiért itt kötöttem ki. A hideg miatt rázott a hideg, s jól esett volna, ha tenyerem melegével megdörzsölhettem volna karjaimat, azonban végtagjaimat a lekötözöttség miatt nem bírtam megmozdítani. Végignéztem magamon, továbbra is a falatnyi fekete szoknyámban voltam. Próbáltam kiutat keresni, de az óriási vas ajtón, pár elhasznált bútoron és a pici, rácsos ablakon kívül, amely üvegét egy kereszt díszítette és azon szűrődött át a parányi, halvány fény, semmit nem tudtam felfedezni a szobában. Esélyem se volt kijutni.

Felismerés nyílalt belém azonnal, amint kinyílt az ajtó, s Aaron rá nem ismerhető módon, most már lazábban, talpig fekete öltözetben belépett. Először fellélegeztem, hogy megtalált, megmenekültem, majd hirtelen teljességgel megfordult a világom, s végre sikerült a kirakós darabjait egy helyre söpörnöm. Egy széket fordított maga elé, aztán leült pontosan velem szembe. Rá se bírtam nézni, a hányinger és az undor legmagasabb fokozata kerülgetett.

- A-aaron, mi ez az egész? - dadogtam keresve hangomat, közben azt mutatva, hogy van némi bátorság bennem.

- Ahj Sophie, hogy te soha nem tanulsz a hibáidból... - sóhajtotta, s mivel nem szenteltem neki figyelmemet, kezét állam alá csúsztatva, erősen megmarkolva kényszerített arra, hogy ránézzek. Könnycseppek gyülekeztek szemeim sarkában, miközben erősen koncentráltam arra, hogy mélységesen megvessem az előttem ülő férfit.

- Te rohadék! - sziszegtem fogaim között lesütött tekintettel. - Az elejétől kezdve megvezettél...

- Ó, és még mennyire jól - nevetett fel. - Őszintén bevallom azt hittem, hogy nehezebb lesz, de igazából olyan könnyű volt, mint a pehely.

- Undorító vagy - nyögtem. Ezer gondolat és érzés cikázott bennem. Hogy fogok kijutni? Ki fog megtalálni? Magyarázatot követeltem mindarra, ami történt. Legfőképpen arra, hogy mit keresek ismét bezárva és lekötözve. Kétségekkel teli pislogtam magam elé, amikor Aaron hirtelen előredőlt, közvetlen pár centiméterre tőlem.

- Na, és most akkor szépen beszélgetünk! - csapta össze tenyereit.

- Veled én ugyan biztos nem! - csattantam fel erőteljesen. - Szeretnék választ kapni a kérdésemre, hogy...

- Hogy az ,,orvosod", aki igazából egy titkos maffia szövetség tagja, miért vezetett meg téged? Hogy miért írt fel irreálisan magas dózisú gyógyszereket, amiktől folytonosan csak romlott az állapotod? És, hogy vajon mi áll mindezek hátterében? - gúnyos mosoly húzódott arcán, majd megrázva fejét széttárta karjait.

Kikerekedett szemekkel bámultam azt az alakot magam előtt, akiben egyszer olyan szinten megbíztam, hogy az életemet a kezébe adtam. A hányinger kerülgetett elég erősen.

- Szóval nem vagy orvos - súgtam.

- Meddig tartott rájönnöd? - nevetett fel erőltetetten. Hidegen márt végig, bennem pedig egy világ omlott össze.

Ott ültem egyedül, életemben sokadszorra teljesen megsemmisülve. Becsapva éreztem magam, s haragudtam is szerény személyemre. Haragudtam, mert ismét megbíztam valakiben, újra közel engedtem egy férfit, aki pedig kihasználva a megszerzett bizalmat, végig a kisujja köré csavarva megvezetett. Hosszú időbe telt, mire a Harry által keletkezett sebek beforrtak, de most megint fel lettek szakítva. Vagy talán még se gyógyultak meg teljesen, így könnyebb is volt tovább terjeszteni a fertőzést bennük. A magam köré épített falak lehulltak, s újból védtelen voltam. Fogalmam sem volt, hogyan tudnék szabadulni a helyzetből és a helyről. Nem tudtam tudják-e az eltűnésemet, vagy ennek az alaknak sikerült nem csak engem, de a körülöttünk lévőket is teljes mértékben átverni. Minden esetre visszautazva az időben, nem egyik pillanatról a másikra történt tervük kitalálása és kivitelezésére.