Just be FREE (Harry Styles AU)

29. Rész - "Minden oké"

"Szíved vonat módjára zakatol, a pulzusod megnő, és azt kívánnád bárcsak ne Te állnál ott vele. Szörnyű perceket éltek állt, de ez még a legtökéletesebb párkapcsolatban is előfordul. Szeretnéd visszatekerni az időt, hogy ismét hallhasd azt a pár szót, melyet ajkain ejtett ki, s a Te irántad érzett érzelmeit fejti ki. De valahogy nincsen erőd, energiád és bátorságod se..."

Sophie Angel

Idegesen doboltam ujjaimmal a műszerfalon, mentségemre szóljon semmilyen körülmények között nem akartam megzavarni Harry-t a vezetésben, de valahogyan nem tudtam magam visszafogni. Talán túlságosan is felpörögtem, az ötlettől, miszerint végre ikerül kiiktatnom apám eltökélt tervét ez életemből, s végre békén hagy bennünket. A suhanó épületek egyre jobban azt jelezték, hogy a házunk közelébe érünk, ettől görcsbe rándult a gyomrom. Az apám csak nem képes bekameráztatni a saját házát is, vagy mégis? A szüleim Manchasterbe utaztak meglátogatni anya szüleit, igen megkérdezték, hogy szeretnék-e velük menni, amire a válaszom természetesen nem volt. De Harry ezért is kapott egy gyönyörű szépen megfogalmazott SMS-t.

"Ha egy haja szála is meggörbül, ha egy darabkát is észlelünk rajta a DNS-edből... A rendőrség már gyors hívóra van állítva, ne szúrd el Harold! Meghitt hétvégéről ne is álmodozzatok, az egyetlen meghitt dolog itt az lesz mikor a biztonságiak rád törik a lakásod ajtaját. Sok sikert!"

Felhúztam az ülésre lábaim, s törökülésbe helyezve magam figyeltem az utat. Egy idő után lehunytam szemeim, s hagytam, hogy az autó ringatása alá kerüljek. Göndöröm keze egyszer csak megszorította combomat, mitől összerezzentem. Porcikáim lebénultak forró és elég intim érintése miatt. Tekintetemet ráemeltem, s közben észre vettem, hogy az autó már nem berreg és mozog. Megérkeztünk. Mosolyából bizalom, de mégis keserű aggodalom áradt, ellenezte a "betörök a saját lakásomba" tervemet, én viszont annál inkább eltökélt voltam ilyen szempontból.

-Biztosan ezt akarod? - szemeiből könyörgés tükröződött vissza. Lehet nem volt, hosszú az út, de szerintem nem mentünk át egy autómosón sem, akkor pedig nem értettem, hogy Harry miért tiszta víz? Az ötletem ennyire kiverte nála a biztosítékot?

Megfontoltam még egyszer amit elterveztem. Benézek az ablakon, majd ha mindent rendben találok, akkor kiveszem a virágcserép alá rejtett pótkulcsot - ami remélhetőleg a helyén van -, ezután kinyitom a ház ajtaját és beosonok. Utam apám irodája felé fog elsőként vezetni, majd ha ott nem járok sikerrel akkor az ő hálószobájába, a többit pedig útközben kitalálom.

-Igen, akarom. - nyeltem nagyot - A boldogságunk a tét, egy karót is lenyelnék érte!

-Héj, héj, héj! Ha éhes vagy szól, veszek még egy sütit, de hülye karókkal ne tömd magad! - fordult felém zavarodottan. Homlokomra csapva szimplán kiröhögtem, és kiszálltam a járműből.

-A terv, bemegyek, megkeresem, kihozom - ismertettem vele rövid (elmémben sokkal hosszabb) ötletemet.

-Azaz bemegyünk, megkeressük, kihozzuk - javított ki kis időn belül. - Ugye nem gondoltad komolyan, hogy ezt az egészet egyedül csinálod végig? - egy pillanatra megremegtem. Nem szerettem volna még ebbe is belekeverni Őt, h egyszer netán kiderülne, akkor engem csukjanak le a saját házam betörése miatt, ne pedig őt.

-Persze, persze! - intettem egyet értve. - De lehetőleg semmit ne mozdíts el, vagy ha valami mégis átkerülne máshova, akkor ugyanarra a pontra helyezd vissza! - figyelmeztettem mielőtt a kulcsért nyúltam volna. Lenéző, sajnálkozó pillantást kapta válaszul.

-Sophie... Gyerekkorom óra tagja vagyok egy maffia szövetségnek... Szerintem nem szeretnéd tudni, hogy most mit gondolok. - megperdültem tengelyem körül, s a lakáskulccsal az ujjaim között Göndöröm vállára simítottam tenyerem.