Just be FREE (Harry Styles AU)

23. Rész - "Amit akarok, azt általában meg is szerzem"

Sophie Angel

Mereven néztem hol az útra, hol Harry ideges arcára, amiről rémület és idegesség sugárzott, nem kis mértékben. A biztonság érzete megnyugvást adott, de akkor tudatosult bennem, hogy valamiről - pontosabban valakiről - megfeledkeztem. Kezembe kaptam mobilomat, s a gyors hívót nyomtam be. Mona kisípolt.

Agyam szörnyűbbnél szörnyűbb elméleteket gyártott, hogy mire képes az az elvetemült állat, hogyha leesik, neki Mona múltja... Az, hogy egykor ő is Luke fogja volt.

-Forduljunk vissza. - Harry szemei kikerekedtek, mielőtt még szólásra nyitotta volna ajkait beelőztem. - Mi lesz Mona-val? Mi lesz, ha megtalálja Ő? Kérlek forduljunk vissza... - a Göndör válaszul megrázta fejét, egy vonalba préselte ajkait, s a gázra lépett. Bal kézfejével a kormányon dobolt, míg jobb kezét szorosan a sebváltón tartotta. - Fordulj vissza! - parancsoltam ismét.

-Hazaviszlek. - suttogta. Szemeiben felgyulladt valami, karját megérintve észleltem, hogy teste tűz forró lett.

-Ne! - kiáltottam. - Apa kiakadna, úgy tudja Mona-nal vagyok. Kérlek forduljunk vissza mielőtt még történik vele valami. - ismét fejrázást kaptam tőle.

-Sophie, az első és legfontosabb dolog az, hogy veled ne történjen semmi. A barátok csak mellékesek.

Minden mondata nyílként hatolt mellkasomba, párás szemekkel néztem és próbáltam felfogni azt amit mondott. Rosszul esett, lehet neki soha nem voltak barátai, de Mona-t nagyon megkedveltem, féltettem attól a pedofiltól. Hirtelen ötlettől vezérelve megmarkoltam az autó kilincsét, s nagyot rántottam rajta. Azt reméltem, hogy kiesek, vagy kiugrok, azután meg visszamegyek Mona-ért. Ám az ajtó nem nyílt, gondolhattam volna, hogy zár van rajta. Az autó motorja felbőgött, alig pár másodpercen belül a sebesség 100 km/h-ról 150 km/h-ra ugrott, majd szépen fokozatosan nőtt. A Göndör rendíthetetlen gyorsasággal száguldott végig London keskenyebb utcáin, erősen behunyt szemekkel csatoltam be magam. Nem törődött, hogy piros vagy zöld-e a lámpa, észt veszve hajtott a sötétségbe. Zöld szemei meg-megcsillantak, ahogyan az utcákról beszűrődő fény megtörött. Álla megfeszült, egy laza mozdulattal beletúrt - az immáron hosszabb - fürtjei közé, ezzel elengedve a kormányt.

-A kormány! - sikítottam. Harry kidülledt szemekkel meredt rám, mintha szellemet látott volna. Amolyan "rendben van" mozdulattal megvonta a vállat, s visszatette karjait a vezetéshez szükséges eszközre.

Az érzelmek valamilyen módon megakadályozták, hogy akármilyen mondatot, vagy szót kinyögjek. Egy részem majdnem kicsattant annyira örült, hogy újra magam mellett tudhattam Őt, a másik felem azonban mérhetetlen bűntudatot - plusz egy kis fájdalmat - fogadott be. Szokásos keserű íz töltötte be számat, a torkomban keletkezett gombóc miatt sehogyan sem tudtam eltüntetni. Csendben hajtott tovább, nem mertem ismét a Mona-t szóba hozni, s felvetni azt témát, hogy mégis ki elől rángatott be a kocsijába, volt egy olyan érzésem, hogy elmondja, ha akarja... Tudtam, hogy nem akar azzal a ténnyel terhelni, hogy valaki még mindig a nyakunkban lohol, s bármelyik pillanatban lecsaphat rám... Ránk. Mélyen beszívtam a levegőt, körmeimet az bőrhuzatba mélyesztve süppedtem bele az ülésbe.

-Lassíts! - suttogtam Harry-nek, elkaptam karját, hogy tegye azt amit mondtam. Nem bírtam a gyors tempót, egyszerűen nem éreztem magam olyan biztonságba, amiben kellett volna. Rám emelte tekintetét, majd a karján lévő kezemre nézett.

-Bízz bennem - mosolygott. Akkor, abban a pillanatban valahogy nem tudtam. Bármennyire is belehabarodtam, bármennyire is szerettem, de nem tudtam benne megbízni.

-Harry, kérlek szépen lassíts! - kértem ismét, kevés sikerrel. Cserébe rákapcsolt egy fokozatot. Testem minden porcikája reszketett, s agyam brutális "mi van HA" elméleteket gyártott. Idegesen beharaptam alsó ajkamat, amit lassan véresre rágtam. Kezemet ujjaira kulcsoltam, szemeimet lehunyva szakadt fel belőlem a sírás. - Miért csinálod ezt?