Sophie Angel
Vannak dolgok amiket jobb lett volna hagyni. Úgy ahogyan vannak. Nem hozzá nyúlni. Csak hagyni a francba... Engedi, had mozogjon szabadon. Ám vannak dolgok, amikre ráfér a változás...És, hogy hogyan lehet száz százalékosan megbízni egy vadidegenben? Azt én sem tudom... De nekem sikerült.Egyre jobban hátráltam a sötét sikátorban. A ruhám természetesen azonnal átázott. A sminkem lefolyt, ami elég nagy pech volt. Egyszer viseltem fekete, erős sminket, de az is tönkrement. Vörös rúzsom lassan lekopott a ajkaim rágásától.Nem láttam az ég adta világon semmit. Egy kis gyér lámpafény volt, de az is csak néha-néha villant fel.
-Ne aggódj! Gyorsan végzek és akkor nem fog fájni! - nevetett gúnyosan egy férfi.
Kezeimmel tapogatóztam, levegőért kapkodtam. Valami hideget éreztem a hátam mögött. Hideg, magas, fém... Egy kerítés. Észt veszve kezdtem körmölni a drótot. Téptem, rántottam, rúgtam. De semmi. Túl gyenge voltam. Mit is gondoltam? Talán, hogy kitépem a betonból? Vagy, hogy eltöröm? Passz.
-Hol van? - hallatszódott még egy pasas hangja.
-A kerítésnél. - suttogta.
Szívem egyre gyorsabban vert. Lassacskán felvette az eső ritmusát. Tudtam, hogyha eddig még nem is találkoztam Istennel - pedig ugye a templom a második otthonom - most fogok. A léptekből ítélve vészesen közeledtek.
-Lődd le! - parancsolta. Ember ismereti érzetemből kiindulva az egyik kb. 26, a másik 32 év körüli férfi lehetett.
A pisztoly kattant, majd még egyet... És akkor a lámpák felkapcsolódtak. Egyenesen szembe néztem a halálommal. Pupilláim összeszűkültek a hirtelen fénytől. Abban a pillanatban kezdtem el félni. Kezeim remegni kezdtek, ajkam pedig belilult a hidegtől.
-Meg vagy drágám! - fogta rám a fegyvert. - Nem kell sikítani. Gyorsan megleszünk.
Reszkettem, mint egy nyárfalevél. Az idő kezdett lehűlni, így látszott az a levegő amit kifújtam - vagy inkább kipréseltem magamból.Minek kellett nekem eljönnöm otthonról? Hogy fogom ezt elmondani a szüleimnek? Már ha egyszer túlélem...
-Mit tettem? - nyögtem szokatlanul vékony hangon.
-Te semmit. Viszont édesapád annál többet. - felelte a 32-es.
Édesapám? Pont ő? Furábbnál furább kérdések lepték el az agyam. Még ha nem is volt időm gondolkozni, én megtettem. Apám aki csak egy egyszerű pap. Nem tett semmit. Mindenki szereti, hisz tényleg egy szeretetre méltó ember. De mégis, mi tehetett, amiért nekem kellett bűnhődnöm?Az egyik férfi a kezébe vett egy nagy, fekete zsákot, míg a másik ismét rám szegezte a pisztolyt.
-Egy... - számolt. - Kettő... - szorosan összepréseltem ajkaimat, úgy szint a szemeimet is. - Három... - a pisztoly elsült... Egy hatalmas levegő vétel után észrevettem, hogy még élek. - Mi a fasz? - támadóm a földön volt. Előtte pedig Harry állt. Kicsit megroskadva, vizesen, megtörve. Szaporán vette a levevőt. Félig hátra fordult, s a válla fölött rám pillantott.
-Menj! - kiáltotta.
-Nocsak, a kisfiú áruló? - nevetett a másik férfi. Mire Harry felrántotta a pólóját, s előhúzta az ő fegyverét.
Remegve figyeltem a jelenetet, amint a göndör véd engem.-Harry, beszéljük meg. Te szépen félreállsz, én lepuffantom és megkapod a pénzt.
-Milyen pénzt? - szaladt ki a számon. Harry ismét rám pillantott. Szeméből áradt a megbánás és a bocsánat kérés.
-Na állj félre! - lökte meg az ember. A pisztoly 2 kattant. És elsült.
VOUS LISEZ
Just be FREE (Harry Styles AU)
Fanfiction,,Mint egy üstökös, úgy csapódott bele az életembe. Csábított, hazudott, átvert, összetört, és ezek ellenére is elérte, hogy teljesen beleszeressek. A szabadság volt a tét, amit ő megszerzett, de engem már nem segített ki a sötétségből...." Két telj...
