Just be FREE (Harry Styles AU)

26. Rész - "Miért nem harcolunk ezért a szerelemért?"

"A szavakkal csak az a baj, hogy mindenkinek mást jelentenek, mert ha nem mutatod ki, a szavaid nem érnek semmit se. Hiába halsz bele a szeretetbe, hiába roskadsz meg, hogyha nem látszik. De vigyázz, hogy hogyan próbálkozol. Ha szeretsz valakit, sosem lenne szabad megbántanod... Soha. Ha pedig mégis sikerül, tudod mit csinálj, hogyha már egy sajnálom nem elég? Mutasd ki, hogy még jobban szereted, mint azelőtt..."

Sophie Angel

A zöld szempár zavarodottan fürkészte megfáradt arcom. Ajkai enyhén szétnyílva pihentek, sokat pislogva fogta meg kezemet. Porcikáim remegni kezdtek, amint csuklómnál fogva magához húzott, s erősen csókolni kezdett. Hiába lepődtem meg, nem ellenkeztem édes puszijai ellen. Nem, nem mondom azt, hogy nem esett rosszul az, hogy nem válaszolt. Inkább csak reménykedtem, hogy Ő is úgy van ezzel az egésszel, mint én, és nem meri kimondani. Szívem hevesen vert, minden egyes lélegzetvételénél, mázsás súlyok lógtak vállaimon. Fejemben egyszerre kavargott minden érzelem. A feldúltság Luke miatt, hogy valóban él-e és, ha igen akkor miért nem mondták nekem? Harag az apám és az összes mocskos hazugsága miatt, éveken keresztül az orromnál fogva vezetett. és én még észre sem vettem belőle semmit. Keserű kíváncsiság Harry iránt, azokra az érzelmekre melyeket ugyan kimutatott, de nem mondta ki. Eszembe jutott Mona is, hogy milyen szemét, aljas módon beköpött, végül is nem alakult ki különösebb baj belőle. Lehet egyszer még hálát adok neki. És ki voltam éhezve az igazságra, hogy mik rejlenek a titkokban. Harry valóban megölte azt a lányt? Egészen addig a pontig nem is jelentett nekem ez a mondat semmit, míg apám fel nem hozta. Luke csak egy töredék volt az életemnek, ha azt mondta volna nekem, hogy a Föld kerek, szerintem még azt is hazugságnak vettem volna. Egyszer már beleestem a csapdájába, nem kellene még egyszer. Mellkasom szorítása csak nem enyhült, szörnyű bűntudat kebelezett magába, amit még Harry forró csókja sem enyhített. Felkészültem arra, hogy kiteregessem előtte kérdéseim, s elrontsam a hangulatunkat, de bizsergő érzést éreztem combomnál. Zsebébe süllyesztette kezét, hogy a megnézze az SMS-t, helyzete könnyebbítése érdekében visszamásztam öléből a saját térfelemre, és szenvedtem magamban míg elolvassa.

Káromkodások mellet hirtelen a műszerfalnak vágta a telefonját, s a kormányra borulva előkapta a cigarettás dobozát. Fintorogva néztem az öngyújtóra, nagyon nem szerettem, mikor káros szereket fogyasztott.

-Kérlek rakd le! - suttogtam. Ijesztő pillantására sem rezzentem meg. - Nem szeretem, mikor mérgezed magad - egy ideig szemezett velem, hátha enyhülök, de törhetetlen vagyok ilyen téren. Smaragd szemeit forgatva a hátsó ülésre hajította a mérgeket. - Mi történt? - fordultam felé kikerekedett szemekkel. Nagyot sóhajtva felém nyújtotta az SMS-t rejtő készüléket. Szemeimmel gyorsan futottam végig a sorokon.

"Az egyezség továbbra is áll. Továbbra is Vele töltheted az időd, egészen addig, míg testileg és érzelmileg nem kötődsz hozzá! Amint a tudomásomra jut, hogy megszeged valamelyiket, az embereimet rád küldöm, és nem kell aggódnod a jövőd miatt. Az a bizonyos kulcs a rendőrségen fog landolni, nem kis zűrt kavarva. Fontold meg, hogy hogyan, s mihelyst érsz/szólsz hozzá. Ne feledd, nem miattad vagy miattam van nálad, hanem a saját érdekében! Azért, hogy Te vigyázz rá... - Thomas A."

Testem megbénult, elernyedve ejtettem ölembe karjaim, s mindketten csak bámultunk előre, mint akik karót nyeltek. Hogy dühös voltam-e? Az nem kérdés, ha a Göndör nem fogja meg a kezem és kulcsolja ujjait ujjaim, akkor biztosan visszarohantam volna a házunkba még jobban kiosztani apámat. Hogy csalódott voltam-e? Mondhatni igen, nagyon. Bár nem ez volt az első - és szerintem nem is az utolsó - alkalom apa felől. Megragad minden egyes percet, pillanatot, momentumot, hogy eltávolítsa Harry-t körülem, vagy az életemből. Hogy mit gondoltam, s éreztem abban a pillanatban? Fájdalmat, hiányt, elkeseredettséget. De nem az én testemből, hanem a Göndöréből. Én féltem attól, hogy mit rejt a könyv. Némaságunk pillanatokon belül megtört, s szavaink úgy áradtak, mint a Temze apálykor.