Just be FREE (Harry Styles AU)

38. Rész - Életmentő

,,Csak attól szeretném megóvni amit nem szeret, attól amiről tudom, hogy nem fogja bírni lelkileg, sőt még fizikailag sem. Fizikailag egy seb begyógyulna, de a lelkiállapotból való kizökkenést még az évek múlásával sem tudnák helyre hozni. Csak segíteni szeretnék, féltem Őt. Féltem, hogy ezzel elveszítem, hogy többé nem tud majd a szemembe nézni, vagy esetleg nem mer..."

Sophie Angel

Csak álltam az előszobában, mint egy kőszobor. Úgy éreztem hogy lábaimat leláncolták, ezért nem bírom őket megemelni. Kezeimet pedig kifeszítették volna. Homlokomon gyöngyözni kezdett az izgulás jele, ahányszor letöröltem annyiszor visszakúszott rá a verejték. A szám kiszáradt, torkomat maró és kaparó érzés töltötte meg, hiába ittam, nem csillapodott.

Dönthettem, hogy sikítva felfutok a szobámba, ahol biztonságban vagyok, s soha többet nem zaklatna senki. Soha nem keresne senki, ezáltal tutira bebiztosítottam volna magam a Nyugalom Szigetre. De a senkibe beletartozik az a göndör hajú fiú is, akinek smaragd szemei hipnotizáltak. Kellemes melegség öntött el, ha rágondoltam, de a boldogság mellett ott bujkált az irgalmatlan fájdalom is. A soha nagy szó, belehalnék ha bekövetkezne ez. Belehalnék, ha nem láthatnám többet. Viszont ott volt a másik verzió, ott volt a megszégyenítés és a bemocskolás, de ez alkalommal is vesztettem volna. Hiába szabadulna ki Harry, míg élek addig nem tudnék a szemébe nézni. Mocskosnak érezném magam, hiába fürdenék le, ez a mocsok és a szégyen rajtam maradna. Nem tudnám elfogadni a szeretetét, még ha én adnék is neki - már pedig képtelen vagyok nem táplálni iránta érzelmeket - egyszerűen nem tudnám úgy elfogadni és elmélyíteni, mint ahogyan kellene. Mert tudnám, érezném, hogy helytelenül cselekedtem, nem a megcsalásról van szó, hiszen nincs kapcsolatunk. De azért mégis lefeküdni olyasvalakivel akivel nem akarsz, sőt még nem is élveznéd, egy kicsit más tészta. Nagyon jól tudom, hogy Harry-ért tenném, miatta kockáztatnék mindent, miattunk. Köztes megoldás nem volt. Vagy tűröm, hogy Ő szenved, hogy én szenvedek, vagy elviselem azt a pár órát Luke-kal, s egész életemben magamon hagyom a nyomait. Luke elégedett pedofil vigyorát, és Harry fájdalmas tekintetét, ahogyan végig mér. Megráztam fejemet, a kezembe szorongatott poharat leraktam a nappaliban lévő kis asztalra, míg belebújtam fekete-fehér sportcipőmbe.

- Ott leszünk - sóhajtotta Mona, segítségével felvettem a táskát. Ránézésre nehéznek tűnt, de amint hátamon pihent elkönyveltem kibírhatónak. Hosszú öleléssel búcsúztam el anyától, apát győzködte Niall, hogy ne jöjjön, ne hagyja egyedül anyát. A szőke bír valami természetfeletti erővel, ugyanis sikerült rávennie, azzal a feltétellel, hogy Niall elhívja még két ismerősét segítségnek.

Felhúzott szemöldökkel álltam a két férfi mellett. Ismerős arcvonásaik egybefolytak a sok emlékkel, csak foltokban rajzolódott ki ismeretségük.

- Sophie, Mona - mutatott ránk a Szöszi. - Ők itt...

- C és M - vágtam közbe. Tágra nyílt szemekkel néztem a két fiúra, akiknek elégedett mosoly ült ki az arcukra.

- Calum és Michael - bólintott Niall.

- Sokáig tartott a felismerésed. Lehet a pár hónappal ezelőtti sokk miatt nem tudtál akkor rendesen végig mérni - nyújtotta kezét Michael, hogy megrázhassa.

- Vagy csak azért, mert akkor lángvörös hajjal repesztettél - kontrázott Calum. Játékosan belebokszolt barátja vállába, aki nevetve felelt beszólására.

- Is-is - rántottam meg vállamat.

Természetesen megköszöntem még egyszer a két fiúnak, hogy a legutóbbi szökésünkben segédkeztek. Megtudtam, hogy Louis küldte utánunk őket, amint meglátott a biztonsági felvételeken. Nem is tudom mi lett volna, ha ők nincsenek ott abban a pillanatban. Egyedül túl gyenge voltam, ahhoz hogy kihozzam Harry-t onnan, ráadásul saját magamról is gondoskodni kellett. Egyszerre a kettő nem nagyon ment.