Just be FREE (Harry Styles AU)

33. Rész - "Azt hiszem..."

,,Mindenki feledni akar valakit, és ebbe néha belehalunk. Az emberek egyszerűen nem tudják felmérni a szavak súlyát. Gondolkodás nélkül hagyja el szájukat a ,,szeretlek", vagy éppen az ,,utállak" szó. Ilyenkor okozódnak a mély sebek, fogalmuk sincs az embereknek, hogy mennyire összetudnak törni minden egyes kis szóval..."

Harry Styles

Amíg élek ezen a Földön, addig nem fogom elfelejteni azt a pillanatot mikor megláttam Sophie arcát legelőször. Mint egy angyal úgy sétálgatott a templom kiskertjében, hosszú, kecses lábain. Lefogadom glóriája is volt, csak akkor még nem figyeltem rá. Azon a nyári napon azt a feladatot kaptam, hogy keressem meg Thomas Angel lányát, és szépen mondva ,,férkőzzek be az életébe". Mindennek a kulcs volt az oka, amely a rendőrségi könyv lakatját nyitja. Az átkozott nyomozók nem feszíthetik fel, mert akkor az a bizonyíték megsemmisítésének kísérlete lenne. Így pedig volt elég időnk hozzáférni a kulcshoz, azaz Sophie-hoz. Valami megmoccant bennem, mikor egyszerűen megvédtem az égő fától, ösztönből cselekedtem, mintha világ életembe az lett volna a feladatom, hogy megvédjem Őt. Majd amikor elé vetettem magam, hogy megóvjam a golyótól, megtenném még egyszer, még kétszer, még százszor. Legszívesebben naphosszat legeltetném rajta szemeimet, csak, hogy biztonságba tudjam. Ennek az egésznek pont az ellentéte sült el. A kulcs megszerzése mellé megkaptam azt is, hogy tegyem el láb alól, olyan gyorsan ahogyan csak tudom, de ne kérjenek tőlem olyat amit nem teljesítek be. Egyetlen egyszer megbotlottam, egy kicsit illuminált állapotomban és a pisztoly pont June felé irányult. Onnantól kezdve elkönyveltek, ,,a srác aki képes ölni" nevet kiáltották ki nekem, képtelen vagyok józanul, az ép eszemmel, szándékosan ölni. Részegen is csak a sors bal keze játszott velem, aminek a következte börtön lett. Éppen hogy betöltöttem a tizennyolcat, mikor letartóztattak, 2 év alatt volt elég időm végig gondolni az életem részét. Hogy miért vagyok ott ahol tartok, hogy miért nincs senkim, miért játsszanak velem az emberek és használnak ki. Mert nincs az oldalamon egy olyan személy akiért érdemes lenne mindezeknek az ellentétét teljesítenem. Sophie személyében megtaláltam azt a lányt, akiért volt értelme élni, aki megváltoztatott. És mindezek közben jött a felkérés Sophie apjától, Thomas-tól, hogy segítsek megvédeni - konkrétan magamtól - a lányát. Gondolkodás nélkül elvállaltam, hiszen nem akartam megölni Őt. Csak ne csesztem volna el ott, hogy hagytam azt higgye kihasználom. Az igazság az, hogy igen, annak indult. A terv pedig a következő volt: a kulcsot kellett megszereznem, így a FREE kieszelte, hogy én akinek megvannak a testi adottságai is - a lányok enyhén olvadnak tőlem - férkőzzek Sophie közelébe. Valahogy magamba kellett bolondítanom, játszottam a kemény srácot, azt általában szeretik, de hirtelen fordult a kocka, s azon kaptam magam, hogy az ellentétemmé váltam. Kedves, érzékeny és az élete árán is megvédő embert varázsolt belőlem az a nőszemély. Szépen lassacskán kezdtem azon kapni magam hogy érzek valamit iránta, valamit ami hozzá köt, valamit ami elbűvöl, valamit ami hihetetlen erővel bír. Mosolyától gyomrom egyből görcsbe ugrott, fizikai fájdalmat éreztem mikor nem érhettem hozzá. Ajkaim égtek, hogyha nem csókolhattam meg kedvem szerint Őt. Ölelésében elvesztem, és mikor ,,úgy" érezhettem Őt, a fellegekbe jártam. Kicsit ügyetlen volt, amit többször is megmosolyogtam, de abban a tudatban élni, hogy nála ténylegesen én voltam az első elképesztő.

***

A hideg szél arcomba fújták a tavaszi esőcseppeket, úgy tűnt az időjárás soha nem kedvezett nekünk, bár Londonról beszélünk, bármi történhet. Próbáltam kisöpörni vizes hajam szemeimből, de megsértett öklömmel sokkal jobban el voltam foglalva. A vörös vér megállás nélkül bugyogott bőröm alól, pólómnak már nem számított, hogy milyen mocskos lesz, hiszen a vállam is rendesen odavolt. Nem, Luke-nak nem sikerült meglőnie, a fölöttem lévő ablakot találta el, aminek a szilánkjai rám zuhantak. Végül is jobb, mintha ismét egy golyó lenne bennem. Nem gondolkodtam mikor a fába vertem, vagyis gondolkodtam, de csak egyvalamin járt agyam: Sophie-n. Átvertem, kétségek nélkül hazudtam neki, de nyomós okom volt rám. Mag akartam védeni a FREE-től, Luke-tól, az összes rossz akarótól... Meg akartam védeni saját magamtól. Valahogyan tudtam, hogy ez lesz a vége, csak tudnám akkor mégis minek vágtam bele a kapcsolatba? Miért erőltettem én is ennyire? Talán, mert többet érzek iránta, mint más kapcsolatban lévők egymás iránt.